Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury


Leave a comment

Cseszhetem / I can screw it

Ez a szösszenetem a TranszFeszten került előadásra.

To English version

Cseszhetem

Egy neovagina monológ

Van nekem egy egész kellemes kis vaginám… Gyors pillantással felmérve elég csinoska. Az alapvető funkcióit is teljes mértékben betölti, úgymint:

  1. Tudok vele úgy pisilni, mint minden tisztességes emberlánya, azaz néha combom belső oldalára is sikerül, illetve remek lovaglóállásos láberősítő edzésekre késztet nyilvános WC-kben.
  2. Szexuális funkciók, örömérzet átélése, illetve ennek megadása, ha van kinek.
  3. Fejlesztés alatt álló, további biológiai funkciók, úgymint a havi ciklus “örömei” illetve a gyermekáldással kapcsolatos dolgok: talán egy későbbi verzióban lesznek elérhetőek.

Szóval van nekem egy kellemes kis vaginám… de cseszhetem.
A szó minden értelmében. Szó szerintiben, átvittben, visszahozottban, ahogy tetszik.

A szó legszorosabb értelmében nem csak cseszhetem, hanem csesznem is kell. Orvosi utasítás, kérem. Hiszen az én kis vaginám nem mindig nézett így ki, hanem a lábam közötti tér sebészeti átrendezésének eredménye. Ennek következtében rendszeres utógondozást igényel. Mondhatni gyógytornát, ehhez van speciális gyógyászati segédeszközöm is. Kemény, mint a kő, áll, mint a cövek és a színe, mint a répáé. Szó szerint jól meg kell répáznom magam… És ha már rendszeresen végeznem kell, igyekszem élvezni is. Hiszen nem azért vállaltam a rizikót, a fájdalmat, a lassú felépülést, hogy külsőre úgy-ahogy hasonlítsak cisz-nő társaimra aztán meg aszketikus apácaként éljek és viszont látásra! Nem, az én kis vaginám éhezik a kényeztetésre. Mert nagyon is tudja ám élvezni!  Ha nincs más, aki megadja, akkor marad az, hogy használjuk ki az amúgy is kötelező tevékenységet. Magad úrnőm, ha szolgád nincs…

És itt a másik értelem, az átvitt. Mert az rendben van, hogy nem csak ütöttek rajtam egy léket, hanem egész jól szuperál, meg még rosszul sem néz ki. Sőt, még a vagina körüli díszítés is túlmutat egy tál moslék esztétikai szintjén. Tudják, ez az a díszítés, amit a legtöbben úgy hívnak, hogy “ember”, esetleg ha az elfogadóbbak közé tartoznak, vagy nem tudják a testem biológiai múltját, akkor úgy, hogy “nő”. Mégsem akad senki, aki rendszeresen, méltó módon és természetesen a kölcsönös örömszerzés és szeretet jegyében kényeztetné a kis kéjvágyó vaginámat. Lehet, hogy a probléma a “méltó módon” kitételben keresendő? De máshogy meg nincs értelme. A vaginám nem akar hazudni, elmaszatolni a tényeket. Arra vágyik, hogy a múltja teljes ismeretében kívánják, kényeztessék és éhezzenek mindarra az élvezetre, amit ő tud nyújtani. Maszatolásra ott vannak az együttlét során felszabaduló nedvek…

Azért nagy ritkán akad valaki, aki hosszabb-rövidebb időre társaságot tud nyújtani a vaginámnak – inkább csak rövidebbre, ha hűek akarunk lenni az igazsághoz – és elfogadja mindazt az élvezetet, amit az én orvosi segédlettel helyreigazított kis barlangom rejt. Még ha csak rövid időre is teljesül ez be, majd sokat kell várni a következő alkalomra. De a sok gyógytornának megvan ám az eredménye, mert a vaginám igen jó formában lévő örömök zugává képezte magát az edzések során. Minden kis izma képes összehúzódni vagy elernyedni, ösztönösen vagy az akaratomnak megfelelően is. És így megkaphatom és megadhatom mindazt a jó érzést, amire hosszú éveken át csak vágyakozhattam. Mert semmi előzetes testi állapotaimban átélt intim öröm nem fogható ehhez. És ahhoz sem, amit a szerencsés embernek adni tudok, aki képes a vaginámat a múltja ismeretében is annak kezelni és szeretni, ami. A vaginám érzi, látja rajtam keresztül ezen röpke pillanatokban a másik ember örömét és boldoggá, elégedetté válik. És akkor nem csak én cseszhetem, hanem végre valaki más is!

Ui.: Boldog második születésnapot, drága, kicsi vaginám!
2014. szeptember 21

NVM

This piece of mine was performed during the TranszFeszt.

I can screw it

A neo-vagina monologue

I have an enjoyable little vagina… Measured by a quick glance, it’s rather lovely. It fulfills its basic functions, like:

  1. I can pee with it like every mother’s daughter, namely sometimes it managed to get to the my inner thighs, and I have a fine training with riding stance in the rest rooms.
  2. Sexual functions, live through and give joy, if there was someone for this.
  3. Some functions under development, such as “the joys” of the monthly cycle, and childbirth. They may become available in a later version.

In short, I have a rather enjoyable vagina… but I can screw it.
In every sense, transferred, literal or vulgar one, as you like.

In technically sense I not only can screw it, but I must. Medical instruction, you know. As my vagina hasn’t always looked like the same like now. It’s the result of surgical rearrangement of my interleg space. Therefore it needs regular aftercare. You can say it’s physiotherapy, and I even have medical aid for this. It’s hard like stone, stands tall like a stave and has the color of a carrot. I have to screw myself with a carrot, literally… If I had to do it regularly, I would enjoy it. I didn’t undertake the pain and the long recovery just to resemble my ciswomen companions after a fashion, then to live like a nun and that was all, folks! No, my little vagina is starving for petting. Because it can really enjoy the pleasures! If there wasn’t anything else, the utilization of the obligatory activity would remain. Do it yourself, my lady, if you had no servants…

Here’s the other sense, the transferred one. A hole is punctured into me, thats OK, and it functions rather well, and doesn’t look bad. Moreover the trimmings around it looks much better than a bowl of pigwash. You know, those trimmings are called “human” by most. The more accepting or the ones who don’t know about my past could call it even “woman”. There hasn’t been anyone who could pet my little vagina regularly, with dignity and under the sign of mutual pleasure and love, naturally. Might the problem be the “with dignity” phrase? But it has no sense by other way. My vagina doesn’t want to lie, blot the facts. It’s longing for to be desired, petted and hungered for the joys it can offer, with the informed knowledge of its past. There are some liquids which are loosed during intimacy to be blotted…

Rarely, someone can offer company for my vagina yet, for a shorter or longer period – a shorter, to be honest – and accepts all the joy which is hidden in my surgically framed little cave. Even it’s fulfilled only for a short time, and there’s much waiting for the next opportunity. But the much of physiotherapy has results, as my vagina trained itself to a corner of joys in good shape. All of its little muscle can contract or relax subconsciously or under my will. So I can get and give all the joy I was only longing for long years. Because there isn’t any kind of intim joy I experienced in my previous body states which could be compared with this. And the same is true for the joy I can give the lucky human, who can treat and love my vagina as it is, with the full knowledge of its past. My vagina feels and sees the joy of the other via me in these ephemeral moments and becomes happy and content. Then not only I can screw it but someone else as well!

Ps.: Happy 2nd birthday, my sweet little vagina!
21st September, 2014


17 Comments

A transznők is nők! / Transwomen are women!

A transznők is nők!

To English version

Meg természetesen a transzférfiak is férfiak. Akik meg semleges / két nem közötti / kevert / hol ilyen, hol olyan (genderfluid) stb. irányvonalat képviselnek azoknak annyi előnye van itt, hogy cisz-emberek ez ügyben nem méricskélik őket és hasonlítják magukhoz. De bőségesen többet szívnak az élet más területein, mert még sokkal jobban kilógnak a sorból, mint a magamfajta, aki az 1-es személyi számát utóvizsgán 2-esre javította.

Mindenesetre a “Te nem is vagy igazi nő/férfi!” szöveget minden sorstársammal együtt legalább ezerszer megkaptam. És még egy párszor meg is fogom/fogjuk. Ez az ára, ha őszinte az ember másokkal, basszus! Röviden visszautalnék az első bejegyzésben lévő hasonlathoz. Nem fröccsöntött műanyagból készültünk, baszki, és nem gyártósoron!

Jobb esetben az ember nemisége a fejében alakul ki és nem a két lába között csúcsosodik ki. Csak azt kellene végre felfogni, hogy senki, – érted?! – SENKI nem férfinek vagy nőnek születik, maximum hím vagy nőstény egyednek. Aztán a biológia, a tudat/alatti, neveltetés és a társadalmi nyomás összessége dönti el, mi válik a gyerekből.
Persze tudom, mégis sokaknak gyakran ott csúcsosodik, hogy majd’ kiszakítja a nadrágot. És ők azok, akik leginkább kétségbe vonják a valódiságunkat. És ezt arra alapozzák, hogy mi van a két lábunk között. Vagy mi VOLT ott, az életünk egy részében. Na, ők, akik megmaradtak a hím példány szintjén. Persze büszkén férfinek hiszik magukat! Ezen röhögnöm kell. Viszont a társadalom is akként kezeli őket. Ez esetben választhatok, hogy vagy sírok vagy felkúr az ideg. Miattuk pedig nem fogok sírni, az tuti! Viszont most hozzájuk szólok, úgy, hogy ők is megértsék.

Hahó, “mókuskáim”! Tudom, mi jár a fejetekben velünk kapcsolatban! “Ha most megdugok EGY ILYET, akkor én buzi vagyok?” “Most puszit kell adnom neki? Fujj, milyen az mááá!” És látom magam előtt a kétségbeesett tekinteteteket, a szájharapdálást, a dilemmát az arcokon. Várjátok, hogy megveregessék a vállatok, hogy “Nem, nem vagy buzi. Pont te, ugyan miért lennél?” Nos, kis barátom, megnyugtatlak, valóban nem vagy buzi. Igazából EGY BŐDÜLETESEN NAGY FASZKALAP VAGY!
Először is, honnan veszed, hogy én csak rád várok, hogy megdugj? Jól elvagyok én nélküled. A kis játékszereim valószínűleg nagyobb örömet adnak nekem, mint te, a legjobb formádban is. Akkor meg miért érdekelne már a nyomorod? Amúgy meg ne is tagadd, hogy anális behatolásról képzelegsz. Akkor meg mi a francot izgat, hogy mi van a végbélnyíláson TÚL? Mert ha a sötétben minden pina egyforma, ugyanez a segglyukakra fokozottan igaz.
Megpuszilni sem kell. Minden női ismerősödet meg szoktad puszilni, amikor találkoztok az utcán? Na ugye, hogy nem! Viszont ne merészeld a mancsodat nyújtani, mert tőből leharapom! Hiszen tudom, hogy ezzel is csak azt jelzed, nem nőnek tekintesz. De hidd el, kölcsönös, én sem tekintelek férfinek. Mint fentebb már kifejtettem.
Persze tudom, a legnagyobb gátlásod, hogy a hozzád hasonló cimboráid mit mondanak majd rólad, ha kiderül a “szégyened”. Amikor összeül a kocsmában néhány sör mellett a Nobel-bizottságotok, és lesújtóan vagy lesajnálóan szólnak arról, hogy az élvezetek nagy habzsolásában kukacos almába haraptál…
Ha eljutna a kis agyadig, hogy csak az a szégyen, amit te annak érzel, mennyivel könnyebb lenne neked is. De nem fog, mert a farkad gondolkodik, nem a fejed…

Még egy apróság. Ti nagyon büszkék szoktatok lenni a harcban szerzett sebekre, hegyekre, mint a férfiasságotok egyik bizonyítékára. Tőlem meg azt várjátok, hogy szégyelljem, rejtsem el a saját hegeimet, mert az zavar titeket. Tehettek nekem egy szívességet: nyaljátok ki a seggem! Nem fogom se letagadni, se elrejteni a hegeimet, se pedig hazudni róluk. Mert ezek az én, élettel folytatott harcom emlékei, hogy ezen az úton lettem IGAZI NŐ, azaz pont olyan, amilyennek magamat látni szerettem volna! Ennél nagyobb igazolásra nincs szükségem.

 

Ui.: Saját és kollektív tapasztalat szerint a nők (legyenek cisz- vagy transzneműek) általában nem ennyire nemiszerv-fixáltak. Így nem csoda, hogy a heteroszexuális transzférfiaknak általában könnyebben találnak párt, illetve sok transznő leszbikus kapcsolatban él.

born this way trans

Transwomen are women!

And a transmen are men, of course. Those who represent themselves as gender neutral / between the two gender / mixed / once this then that (genderfluid) way, have a little advancement in this topic as they aren’t measured and compared with cisgender counterparts. But they suck much enough in any other field of life, because they are even more out of the flock than my kind, which just moved from the box A to B.

Anyway, I and my companions have used to get the “You’re not a real man/woman!” yack-yack a thousand times at least. And we will get it quite a few times. That’s the price of honesty, damnit! I just mention the metaphor of my first post. Heck, we are not made of plastic and not on the production line!

The peak of someone’s  gender/sexuality isn’t between one’s legs but in one’s head, at best. The only thing to grasp is that no one, – do you understand?! – NO ONE births as man or woman, just male or female specimen. Then biology, sub/consciousness, upbringing, education and social pressure together will form the child.
In fact, I know well that there are huge bunch whose gender and sexuality peak between their legs, almost as much to rupture their trousers open. They are who challenge our authenticity. They base their doubt on what is between our legs. Or what WAS there, in a part of our life. Well, they remained to be male specimens. They believe themselves men with pride, of course. I must roar out with laughter about this! But the society consider they as men as well. In this case I can choose of crying or raging about this. I don’t cry about them, that’s for sure! But I talk to them now in a way that they can understand.

Hey, “cutiepies”! I know what goes in your heads about us! “If I fuck SUCH A THING now, would I be fag?” “I have to give a kiss to the face? Yuck, c’mon!” I see the desperate looks, the bitings on the lips, the dilemma on the faces in my mental eye. You’re waiting for someone slap your shoulders “No, you are not a fag. You? Never! Why would you be?” My little friend, I assure you, you’re not a fag, really. YOU ARE AN ENORMOUS DICKHEAD, actually!
First of all, how do you take in your head hat I’m just waiting for you to fuck me? I’m rather well with myself. My little toys can give me more joy than you in your best fettle, probably. So, why I would care with your distress? By the way, you fantasize about anal intercourse, don’t you? Then what the shit do you care what’s OVER the anus? Just because, if all the cunts are the same in the dark, this would be increasingly true with assholes.
You needn’t kiss me on the face either. Do you do this with every woman you know when you meet? There now! But don’t dare to offer your paw, I’ll bite it from the stud! I know that you sign that you don’t consider me a woman. Believe me, it’s mutual, I don’t consider you a man either. As I explained it above.
Of course, I know that your biggest inhibition is what will be the opinion of your like-minded pals, when your “shame” turns out. When your Nobel-committee comes together in the pub with some pints of beer, they say woefully or with sorry for a fool about biting into a wormy apple during your life of hedonism…
If you could grasp the only shame is that you feel so, your own life was much easier. But you cannot, because your prick thinks, not your head.

There’s just one more tiny thing. You are so proud of your wounds and scars you have got in fights, as proof of your masculinity. But you expect me to feel shame and hide my scars because they trouble you. You can do me a favor: lick my ass! I don’t deny, hide or lie about my scars. Because they are proof of my fights with life, as I became REAL WOMAN this way, namely the woman I would like to see myself ever! I don’t need greater justification than this.

 

Ps: According to my own and collective experience, women (be they cis- or transgender) generally are not so genitalia-fixated. So heterosexual transmen generally have less problem with finding an important other, and no wonder that many transwomen live in lesbian relationships.