Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury

Mi az a gender-bender? / What’s a gender-bender?

3 Comments

English version

Svensk version

Ez most jóval személyesebb lesz, mint a szokásos…
(Emellett az első háromnyelvű bejegyzésem.)

Az élet kicsit összesűrűsödött körülöttem (mindenkivel előfordul), új lakásba költözködtem, eközben brutálisan megfáztam. Ezért az írásra nem jutott idő, meg egy darabig nem is igazán fog, amíg be nem rendezkedem nagyjából, pedig téma van bőven.

A dolognak viszont vannak határozott előnyei. Az új lakásban betegen botorkálva, kinyitottam egy évek óta lezárt bőröndömet, mert tudtam, hogy van benne egy extra pokróc. A pokróc mellett meg olyan kincset találtam, amiről nem is tudtam, hogy nálam van, nem pedig Magyarországon hagytam a szülővárosomban. Az egyetlen ruhát “előző életemből”, amit szántszándékkal megtartottam magamnak. Még betegen se bírtam ki, hogy ne vegyem fel és ne selfie-zzem szét benne magam. A képek minden szónál jobban beszélnek.

-Apa, mi az a gender-bender?
-Nem tudom, fiam. Kérdezd meg azt a férf… nő… azt az IZÉT ott!

A képekhez

It’ll be more personal than usually…
(Besides, it’s my first trilingual post.)

My life became a bit more eventful lately (it happens with everyone). I moved to a new apartment and I caught a brutal flu. These are the reasons behind my absence, and I won’t even write too much for a while until I furnish well enough, although I have a bunch of topics.

But it has some benefits. I stumbled sick around in my apartment and opened a years-long closed travel case which had an extra blanket inside. A treasure lied beside the blanket which I thought I left in my hometown, in Hungary. The only clothes from my “previous life” which I purposely kept. I couldn’t resist to wear it even in my sickness and shot a ton of selfies in it. Those pictures speak louder than any word.

“Father, what’s a gender-bender?”
“I don’t know, son, ask that ma… wom… THING there!”

To the pictures

Det ska bli mer personligt än förre…
(Och mitt första trespråkigt inlägg dessutom.)

Mitt liv blev handelserikare (det händer med alla), eftersom jag har flyttat till min nya lägenhet och fått a hemsk dålig förkylning. Så jag orkade inte att skriva, och jag ska inte heller tills ställer jag alla mina möbler, fastän avsnitt flödar.

Det fanns ett gagn i alla fall. Jag famlade sjukt i lägenheten för att hämta ett extra täcke som låg i en av mina resväskor som har varit stängd i några år. En skatt låg brevid täcket, som jag visste inte att vara med mig, utan i min hemstad i Ungern. Min endast kläder från “mitt förre liv” som jag behöll avsiktligt. Jag inte höll att klädda mig och ta en massa selfier även i min sjukdom. Bilderna pratar höger än alla ord.

“Pappa, vad är en gender-bender?”
“Jag vet inte, min son, fråga den där ma… kvi… SAKEN!”

20141203_22340720141203_22351520141203_22391020141203_224052

Advertisements

This gallery contains 5 photos


Leave a comment

Cseszhetem / I can screw it

Ez a szösszenetem a TranszFeszten került előadásra.

To English version

Cseszhetem

Egy neovagina monológ

Van nekem egy egész kellemes kis vaginám… Gyors pillantással felmérve elég csinoska. Az alapvető funkcióit is teljes mértékben betölti, úgymint:

  1. Tudok vele úgy pisilni, mint minden tisztességes emberlánya, azaz néha combom belső oldalára is sikerül, illetve remek lovaglóállásos láberősítő edzésekre késztet nyilvános WC-kben.
  2. Szexuális funkciók, örömérzet átélése, illetve ennek megadása, ha van kinek.
  3. Fejlesztés alatt álló, további biológiai funkciók, úgymint a havi ciklus “örömei” illetve a gyermekáldással kapcsolatos dolgok: talán egy későbbi verzióban lesznek elérhetőek.

Szóval van nekem egy kellemes kis vaginám… de cseszhetem.
A szó minden értelmében. Szó szerintiben, átvittben, visszahozottban, ahogy tetszik.

A szó legszorosabb értelmében nem csak cseszhetem, hanem csesznem is kell. Orvosi utasítás, kérem. Hiszen az én kis vaginám nem mindig nézett így ki, hanem a lábam közötti tér sebészeti átrendezésének eredménye. Ennek következtében rendszeres utógondozást igényel. Mondhatni gyógytornát, ehhez van speciális gyógyászati segédeszközöm is. Kemény, mint a kő, áll, mint a cövek és a színe, mint a répáé. Szó szerint jól meg kell répáznom magam… És ha már rendszeresen végeznem kell, igyekszem élvezni is. Hiszen nem azért vállaltam a rizikót, a fájdalmat, a lassú felépülést, hogy külsőre úgy-ahogy hasonlítsak cisz-nő társaimra aztán meg aszketikus apácaként éljek és viszont látásra! Nem, az én kis vaginám éhezik a kényeztetésre. Mert nagyon is tudja ám élvezni!  Ha nincs más, aki megadja, akkor marad az, hogy használjuk ki az amúgy is kötelező tevékenységet. Magad úrnőm, ha szolgád nincs…

És itt a másik értelem, az átvitt. Mert az rendben van, hogy nem csak ütöttek rajtam egy léket, hanem egész jól szuperál, meg még rosszul sem néz ki. Sőt, még a vagina körüli díszítés is túlmutat egy tál moslék esztétikai szintjén. Tudják, ez az a díszítés, amit a legtöbben úgy hívnak, hogy “ember”, esetleg ha az elfogadóbbak közé tartoznak, vagy nem tudják a testem biológiai múltját, akkor úgy, hogy “nő”. Mégsem akad senki, aki rendszeresen, méltó módon és természetesen a kölcsönös örömszerzés és szeretet jegyében kényeztetné a kis kéjvágyó vaginámat. Lehet, hogy a probléma a “méltó módon” kitételben keresendő? De máshogy meg nincs értelme. A vaginám nem akar hazudni, elmaszatolni a tényeket. Arra vágyik, hogy a múltja teljes ismeretében kívánják, kényeztessék és éhezzenek mindarra az élvezetre, amit ő tud nyújtani. Maszatolásra ott vannak az együttlét során felszabaduló nedvek…

Azért nagy ritkán akad valaki, aki hosszabb-rövidebb időre társaságot tud nyújtani a vaginámnak – inkább csak rövidebbre, ha hűek akarunk lenni az igazsághoz – és elfogadja mindazt az élvezetet, amit az én orvosi segédlettel helyreigazított kis barlangom rejt. Még ha csak rövid időre is teljesül ez be, majd sokat kell várni a következő alkalomra. De a sok gyógytornának megvan ám az eredménye, mert a vaginám igen jó formában lévő örömök zugává képezte magát az edzések során. Minden kis izma képes összehúzódni vagy elernyedni, ösztönösen vagy az akaratomnak megfelelően is. És így megkaphatom és megadhatom mindazt a jó érzést, amire hosszú éveken át csak vágyakozhattam. Mert semmi előzetes testi állapotaimban átélt intim öröm nem fogható ehhez. És ahhoz sem, amit a szerencsés embernek adni tudok, aki képes a vaginámat a múltja ismeretében is annak kezelni és szeretni, ami. A vaginám érzi, látja rajtam keresztül ezen röpke pillanatokban a másik ember örömét és boldoggá, elégedetté válik. És akkor nem csak én cseszhetem, hanem végre valaki más is!

Ui.: Boldog második születésnapot, drága, kicsi vaginám!
2014. szeptember 21

NVM

This piece of mine was performed during the TranszFeszt.

I can screw it

A neo-vagina monologue

I have an enjoyable little vagina… Measured by a quick glance, it’s rather lovely. It fulfills its basic functions, like:

  1. I can pee with it like every mother’s daughter, namely sometimes it managed to get to the my inner thighs, and I have a fine training with riding stance in the rest rooms.
  2. Sexual functions, live through and give joy, if there was someone for this.
  3. Some functions under development, such as “the joys” of the monthly cycle, and childbirth. They may become available in a later version.

In short, I have a rather enjoyable vagina… but I can screw it.
In every sense, transferred, literal or vulgar one, as you like.

In technically sense I not only can screw it, but I must. Medical instruction, you know. As my vagina hasn’t always looked like the same like now. It’s the result of surgical rearrangement of my interleg space. Therefore it needs regular aftercare. You can say it’s physiotherapy, and I even have medical aid for this. It’s hard like stone, stands tall like a stave and has the color of a carrot. I have to screw myself with a carrot, literally… If I had to do it regularly, I would enjoy it. I didn’t undertake the pain and the long recovery just to resemble my ciswomen companions after a fashion, then to live like a nun and that was all, folks! No, my little vagina is starving for petting. Because it can really enjoy the pleasures! If there wasn’t anything else, the utilization of the obligatory activity would remain. Do it yourself, my lady, if you had no servants…

Here’s the other sense, the transferred one. A hole is punctured into me, thats OK, and it functions rather well, and doesn’t look bad. Moreover the trimmings around it looks much better than a bowl of pigwash. You know, those trimmings are called “human” by most. The more accepting or the ones who don’t know about my past could call it even “woman”. There hasn’t been anyone who could pet my little vagina regularly, with dignity and under the sign of mutual pleasure and love, naturally. Might the problem be the “with dignity” phrase? But it has no sense by other way. My vagina doesn’t want to lie, blot the facts. It’s longing for to be desired, petted and hungered for the joys it can offer, with the informed knowledge of its past. There are some liquids which are loosed during intimacy to be blotted…

Rarely, someone can offer company for my vagina yet, for a shorter or longer period – a shorter, to be honest – and accepts all the joy which is hidden in my surgically framed little cave. Even it’s fulfilled only for a short time, and there’s much waiting for the next opportunity. But the much of physiotherapy has results, as my vagina trained itself to a corner of joys in good shape. All of its little muscle can contract or relax subconsciously or under my will. So I can get and give all the joy I was only longing for long years. Because there isn’t any kind of intim joy I experienced in my previous body states which could be compared with this. And the same is true for the joy I can give the lucky human, who can treat and love my vagina as it is, with the full knowledge of its past. My vagina feels and sees the joy of the other via me in these ephemeral moments and becomes happy and content. Then not only I can screw it but someone else as well!

Ps.: Happy 2nd birthday, my sweet little vagina!
21st September, 2014