Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury


Leave a comment

Új láthatárok / New Horizons

Új láthatárok / New Horizons

To English version

Egy jó ideje ambíció nélkül tengődtem blog-ügyileg, a kidolgozandó témák halma sem lelkesített. Mostanra azért kezd a kedvem visszatérni, de nem kapcsolok azonnal hardcore üzemmódba, hanem egy újabb visszatekintővel folytatom, kis naiva korszakomból.

Helló, drága olvasóim!

Több mint 3 hónap telt el, amióta utoljára ideültem a gép elé abból a célból, hogy blogbejegyzést írjak. Ez alatt az idő alatt nagyon sok minden történt. Összefoglalni is szinte lehetetlenség. Azért megpróbálom. 😉

November elején visszaköltöztem a régi lakásba, a szobámba, ahol 12 éves koromtól 25 évesig laktam. Próbáltam berendezkedni, de nagyon nehezen ment. Több mint 7 éve hagytam ott a szobát, azóta nem változott benne sok minden, csak legfeljebb lelomozódott, meg félig raktárként volt hasznosítva. Aztán még ide pakoltam be, amit elhoztam a volt páromtól.

A szoba hátsó fele csomagokkal, dobozokkal, zacskókkal volt tele. Szégyen, de másfél hónapig nem bírtam rászánni magam arra, hogy rendet tegyek közöttük.

Mindeközben teljes mértékben beintegrálódtam a magyar transzszexuális közösség életébe, illetve elmerültem az éjszakai élet, a hétvégi bulik világába. Először helyi szinten majd nemsokára Budapesten jöttek az események, a bulik más TS-ek körében. Ahogy egyre több embert ismertem meg, az én ismertségem –szakmám miatt az elismertségem is– nőtt.

A magánéletem ugyanúgy hullámvasút-hatást kelt, mint azelőtt. Volt párommal igyekszünk barátok lenni egymással. Egyrészt a minket még mindig pozitív érzelmek fűznek egymáshoz. Másrészt meg egy helyen is dolgozunk. Csak néha nehéz legyűrni a 8 év alatt kialakult reflexeket, előítéleteket a másikkal szemben. De nagyon igyekszünk mindketten, hogy új alapokra tudjuk helyezni a kapcsolatunkat.

Viszont az új párkapcsolatomra várni kell türelemmel. A pasik úgy tűnik vagy menekülnek előlem, vagy olyanok próbálnak megkörnyékezni, akiktől a hideg is kiráz… Ezen kívül a leánykák szoktak még intenzíven érdeklődni irántam, csak velük meg legfeljebb barátkozni tudnék már. Mondjuk, azt viszont szívesen teszem. 🙂

A női fejlődésem töretlenül folytatódik, sőt, mondhatni magasabb fokozatba kapcsolt. Még decemberben meglátogattam egy endokrinológust, akinek van tapasztalata a TS-hormonterápiával. Vele egyeztetve módosítottunk valamelyest a HRT-men, átestem egy vérvizsgálaton, amely kiterjedt a nemi hormonokra is. Minden oké.

Ezzel párhuzamosan beszereztem a megfelelő pszichiátriai és pszichológiai diagnózist a transzszexualizmusomról. Így minden akadály elhárult az elől, hogy orvosi úton is tovább léphessek, illetve kérvényezhessem a hivatalos nem- és névváltoztatásomat. Ha nem lennék gyógyszerész, akkor a hormonjaim beszerzéséhez is elengedhetetlen lett volna ez a két diagnózis…

Ezek közül először az orvosi beavatkozást választottam. Ennek során az elmúlt hétfőn megszabadítottak a tesztoszteron-termelő kettős tumoromtól, ahogy én neveztem ezeket a szerveket. Így kevesebb gyógyszert kell majd a jövőben szednem, mert miután kiürült a szervezetemből az eddig megtermelt tesztoszteron –ez 2-3 hónap– nem lesz szükség komoly mennyiségű blokkolóra. Ez a gyógyszerek felét jelenti, ezáltal a májam és a vesém kevésbé lesz leterhelve. Most még egy picit kellemetlen a műtét utáni állapot, de lassan elmúlik a fájdalom és a véraláfutás. Így véglegesen és visszafordíthatatlanul magam mögött hagytam a férfi nemet, legnagyobb örömömre.

Miután megkaptam a kórházi zárójelentésemet és hazautaztam, meg is írtam szépen a nem- és névváltoztatási kérvényt, csatolva minden szükséges dokumentumot és a kórházi zárójelentést is. Várhatóan egy hónapon belül döntés születik az ügyemben. Mivel minden igazolásom rendben van, ezért bízom a pozitív elbírálásban. Utána válthatom ki az új személyit, jogsit és egyéb iratokat. Némi költség lesz az is, de nem érdekes. Sokkal nagyobb előny lesz az, hogy minden nap, minden percben végre az lehetek, aki valójában vagyok és sehol, semmikor sem kell férfinek álcáznom magam a továbbiakban.

Ma jelentettem be az eljövendő hivatalos változást a kollégáimnak. Akikről úgy tudtam, nem tudnak róla, azok is jól fogadták. Már csak a feletteseimmel kell kiegyeznem. 😀

Egy fontos dolog maradt el. Lustaságom okán még mindig nem kezdtem bele a PhD-értekezésem írásába. 😦 Ezért egy kiadós korbácsolást érdemelnék…

Még egy kis apró adalék: Tegnap egy évvel megint öregebb lettem. Ma meg Valentin-nap van, lehet, el kellene mennem valami pasifogó túrára. De ezt is kihagyom, mert csütörtökön megyek lézereztetni a szakállam maradványait, ahhoz meg növeszteni kell. Rücskös sminkkel meg elég gáz megjelenni. Majd jövőre. 🙂

Ölelés és hasonlók:

Zsófi

meryl-facepalm

I was vegetating without any ambition about my blog, even the pile of topics to be elaborated didn’t move me. I have lust to return by now, but I don’t turn into hardcore, but continue with another lookback from my little naiva period.

Hello my dear readers,

More than 3 months passed since the last time I sat to my computer to compose a new blog post. So much happened in this time that summarizing is almost impossible. Nevertheless, I try it. 😉

I moved in to my old room where I lived from my 12 to 25 at the beginning of November. I tried to accommodate to the new circumstances but it wasn’t easy. I left this room more than 7 years ago. Not much changed here, just it was amortized because it was partially used as a storeroom. And then I packed here everything I brought from my ex-girlfriend. The posterior part of the room was full of packs, sacks, boxes and such. I couldn’t bring myself to tidy up the room, shame on me.

I integrated totally into the life of the Hungarian transsexual society. I plunged into the nightlife at the same time. First I take part of parties at locale then in Budapest. As I knew more people my reputation increased and I became some kind of authority due to my profession.

My private life seems like a rollercoaster as before. My ex-GF and I try to be friends. In one hand we are still connected to each other by positive emotions. On the other hand we work at the same place. Sometimes fighting off the reflexes and the prejudices which were strengthened in the last 8 year is very difficult. But both of us work on placing our relationship on new foundations.

My new relationship is still out of reach. The fellas seem to flee from me or such and the guys who try to pick me up make me shiver… Moreover the girlies are interested in me intensively. Although I just want to become friend with some of them yet. Although I really enjoy making friendships with girls. 🙂

My feminine development is still going on. Moreover it switched to the next gear. I visited an endocrinologist who has experience in TS hormone therapy in December. We discussed my protocol and changed it a bit. I’m over a full scale blood analysis, everything is OK.

I gathered the proper psychiatric and psychological diagnoses about my transsexualism at the same time. So every obstacle is removed from my way to surgical modifications and official name and gender change. If I wouldn’t be a pharmacist I should have own these diagnoses to get the proper hormones…

I chose undergoing surgery first. Last Monday, 7th of February my testosterone-producing double tumor –as I say– was removed. So I needn’t take so many pills. As the testosterone cleared from my body –in 2-3 months – I can leave the blockers. They mean the half of my medicines. So my liver and kidney will be less strained. Now it’s unpleasant a bit after the surgery but the pain and the bloodshots will vanish slowly. For my greatest joy I left manhood behind permanently and irreversibly.

After I got my report in the hospital, I sent my application for my official name and gender change, attaching all the required documents. The decision will be made probably in a month. As all my papers are all right I hope for the positive judgment. I must renew all my documents which will cost a bit. But I don’t mind the money. The joy is much greater as I can be who I really am in every day, in every minute. I don’t have to disguise myself as a male nowhere and never again.

I announced my coming official name and gender change to the colleagues. All accepted the news very well, even those who didn’t know about this side of me before. At least I assume they didn’t know. 🙂 I just have to make terms with my superiors now. 😀

Only one important thing is hold off: I haven’t started to write my PhD thesis yet due to my laziness. 😦 I’d deserve a serious whipping for this.

Here’s some supplementary data: I became a year older again yesterday. It’s Valentine’s Day today. I should go to catch some fella. I cancel this, as my remaining beard-spots are growing as I go to the laser hair removal at Thursday. Appearing in coarse make-up is so awful. Maybe next year. 🙂

Hugs and such,

Sophie

Mi az a gender-bender? / What’s a gender-bender?

3 Comments

English version

Svensk version

Ez most jóval személyesebb lesz, mint a szokásos…
(Emellett az első háromnyelvű bejegyzésem.)

Az élet kicsit összesűrűsödött körülöttem (mindenkivel előfordul), új lakásba költözködtem, eközben brutálisan megfáztam. Ezért az írásra nem jutott idő, meg egy darabig nem is igazán fog, amíg be nem rendezkedem nagyjából, pedig téma van bőven.

A dolognak viszont vannak határozott előnyei. Az új lakásban betegen botorkálva, kinyitottam egy évek óta lezárt bőröndömet, mert tudtam, hogy van benne egy extra pokróc. A pokróc mellett meg olyan kincset találtam, amiről nem is tudtam, hogy nálam van, nem pedig Magyarországon hagytam a szülővárosomban. Az egyetlen ruhát “előző életemből”, amit szántszándékkal megtartottam magamnak. Még betegen se bírtam ki, hogy ne vegyem fel és ne selfie-zzem szét benne magam. A képek minden szónál jobban beszélnek.

-Apa, mi az a gender-bender?
-Nem tudom, fiam. Kérdezd meg azt a férf… nő… azt az IZÉT ott!

A képekhez

It’ll be more personal than usually…
(Besides, it’s my first trilingual post.)

My life became a bit more eventful lately (it happens with everyone). I moved to a new apartment and I caught a brutal flu. These are the reasons behind my absence, and I won’t even write too much for a while until I furnish well enough, although I have a bunch of topics.

But it has some benefits. I stumbled sick around in my apartment and opened a years-long closed travel case which had an extra blanket inside. A treasure lied beside the blanket which I thought I left in my hometown, in Hungary. The only clothes from my “previous life” which I purposely kept. I couldn’t resist to wear it even in my sickness and shot a ton of selfies in it. Those pictures speak louder than any word.

“Father, what’s a gender-bender?”
“I don’t know, son, ask that ma… wom… THING there!”

To the pictures

Det ska bli mer personligt än förre…
(Och mitt första trespråkigt inlägg dessutom.)

Mitt liv blev handelserikare (det händer med alla), eftersom jag har flyttat till min nya lägenhet och fått a hemsk dålig förkylning. Så jag orkade inte att skriva, och jag ska inte heller tills ställer jag alla mina möbler, fastän avsnitt flödar.

Det fanns ett gagn i alla fall. Jag famlade sjukt i lägenheten för att hämta ett extra täcke som låg i en av mina resväskor som har varit stängd i några år. En skatt låg brevid täcket, som jag visste inte att vara med mig, utan i min hemstad i Ungern. Min endast kläder från “mitt förre liv” som jag behöll avsiktligt. Jag inte höll att klädda mig och ta en massa selfier även i min sjukdom. Bilderna pratar höger än alla ord.

“Pappa, vad är en gender-bender?”
“Jag vet inte, min son, fråga den där ma… kvi… SAKEN!”

20141203_22340720141203_22351520141203_22391020141203_224052

This gallery contains 5 photos


1 Comment

Így gyászolok / Mourn this way

Az elesetteinkért…

To English version

Ma van a Transznemű Emlékezés Napja (Transgender Day of Remembrance, TDoR, kicsit bővebben itt, az oldal alján) tök hülye fordítás, de ennél még nem talált ki senki jobbat… még én sem, pedig jó sokat törtem rajta a fejem, azért is ilyen horpadt.

Minden évben számba vesszük, hogy az előző november 20-a óta hány ember halt meg erőszakos cselekményben, amelynek kiváltó oka a pusztán a vélt vagy valós transzneműségük volt.
A dicső társadalmunk önkéntes rendfenntartói 268 emberrel végeztek ebből az indokból az elmúlt egy esztendőben, ami 30-al több, mint egy évvel ezelőtt.* A kegyetlenség mértéke pedig új csúcsokra tört. Nézzük az “élmezőnyt”:

  • Egy ausztrál transznőt feldarabolt és megfőzött a férje
  • Öt transznő és még számos további ember vesztette életét egy LMBT-barát szórakozóhely gyújtóbombás támadásánál Mexikóban
  • Két transznőt élve megnyúztak
  • Egy tizennyolc évest motorhoz kötöttek és végighúzták a városon, amely fejsérülést és halált okozott
  • Egy tizenhat évest felkötöttek, többször megégették az arcát, majd halálra kínozták
  • Egy tizenévest felgyújtottak egy tömegközlekedés buszon iskolából hazamenet Kaliforniában

Amint látható a fiatalok érintettsége igen magas. És akkor még azokról szó sem esett, akik olyan környezetben élik a mindennapjaikat, hogy végül önkezükkel vessenek véget az életüknek.
Mondhatnánk azt, hogy ez a szám nem sok. Sokkal több ember esik áldozatul más szörnyűségeknek. Valóban, valóban. De itt viszont csak amiatt válik áldozattá valaki, mert valamelyest kilóg a nemi sztereotípiák keretei közül.
268 embertől tagadta meg a társadalom transzneműségük vagy annak vélelmezése miatt minden jogát, még a legalapvetőbbet, ehhez a tyúkszaros élethez való jogot is!
Komolyan csessze meg magát ez a világ, ahol ezért (is) kínhalált kell halnia embereknek! Az áldozatok minden kiáltása egy-egy átok erre a kegyetlenül normalizáló, szűk keretek közé szorító struktúrára. Váljon savvá az elfolyt vérük, amely szétmarja ezt a beteg rendszert!

De legalábbis jó lenne, ha mindenki, akiben egy kis jóérzés maradt még, felemelné a hátsóját és odamenne közbeavatkozni, ha látja, hogy a környezetében zaklatnak valakit. Akár a transzneműségéért, akár bármi másért.

Update: ha valakit bővebben érdekelnek az idei vértanúink, Carolyn Langford Hussein Fort FB-idővonalán folyamatosan bővülő listát olvashat róluk.

*Az itt szereplő adatokhoz a Transrespect Versus Transphobia kezdeményezéshez tartozó http://www.transviolencetracker.org oldalról jutottam.
Update 2: Az adatok kicsit ellentmondásosak, mert a végleges jelentésben 226 áldozat szerepelt, akiket a transzneműségük miatt öltek meg bizonyíthatóan gyűlöletbűncselekményben.

///

For our fallen…

Today is the Transgender Day of Remembrance,TDoR. In every year, the murdered victims of violence because of their actual or putative transgender status are counted from the previous 20th November.

In this year, 268 were killed by the voluntary enforcers of our glorious siciety, which is 30 more than a year before.* And the rate of cruelty breaks the records. Let’s see the “the best”:

  • A transgender woman in Australia was dismembered and cooked in a pot by her husband
  • Five transgender women and numerous others in a club were firebombed in Mexico
  • Two transgender women were skinned alive
  • An eighteen year old was dragged behind a motorcycle through a city resulting in head trauma and death
  • A sixteen year old was tied up, face burned repeatedly and then tortured to death
  • A teen was set on fire on a public bus coming home from school in California

You can see, the youth are highly affected. And I haven’t even mentioned those who end their life due to their oppressive environments.
You can say this number isn’t really high. Far more people die in other horrors in the world. Really, really. But in this case the reason of becoming a victim is just that (s)he hangs somewhat out of the gender stereotypes.
Because of their transgender status, this 238 humans were denied of their most basic right, the right to this crappy life by the society!
This world, where people have to die just for this (among others), can really fuck itself! Every shout of the victims a curse on this normalizing, oppressing establishment. Let their draining lifeblood become acid which corrodes this sick system!

Those who have even a little goodwill in their hearts could rise their bottoms and intervene if someone was bullied because of their transgender status or anything else, at least.

If you’re interested more in our martyrs of the year, you can read the continually increasing list on the FB-timeline of Carolyn Langford Hussein Fort.

*These data are from http://www.transviolencetracker.org, a website of Transrespect Versus Transphobia project.
Update 2: The data are little controversial, as 226 transgender victims are in the final report, who were proveably killed in hate crimes.


1 Comment

Két hónap a nőiességben / Two months into womanhood

To English version

A visszatekintő-sorozat első darabja (2010. szeptember)

Helló édeseim!

Sok év telt el a között, hogy először találkoztam transznemű személyekkel a neten, és hogy teljesen átadtam magam a saját transszexualitásomnak. Egyre csak nőtt a rajongásom a CD-k/TV-k/TS-ek iránt, amíg minden részletet összeraktam és rájöttem, valójában egész életemben lány akartam lenni. Ez egy igen hosszú folyamat és valamelyest megkésett, de végül megtettem a szükséges lépéseket.

Két hónapja, pontosabban 2-szer 28 napja kezdtem el szedni a hormontablettáimat. Gyógyszerészként a gyógyszerhatástani és endokrinológiai ismereteimmel felvértezve átnéztem az orvosi adatbázisokat, hogy megleljem a legjobb TG hormonterápiás protokollokat. Ezek alapján megterveztem a sajátomat. Egy háromfázisos hormonpótló tablettát kezdtem szedni, hogy minél jobban lemodellezzem a női nemi ciklus változását, és egy erős antiandrogént, hogy elnyomjam a megtermelt tesztoszteron hatását.

Ez a két hónap számos változást hozott, jót és rosszat egyaránt. A testem megváltozott. Amikor észrevettem, hogy a melleim növekedésnek indultak, öröm töltött el. Amikor párom aranyosnak és szexinek találta a mellecskéimet, az öröm szinte szétfeszített. Amikor az egyik legjobb barátom kijelentette, hogy a barátságunkban semmi sem változott, függetlenül a nemi identitásomtól, úgy megkönnyebbültem, mint életemben soha. Amikor egy nagyszerű új barátra leltem Zoéban, a szívem olyan magasságokba szárnyalt, amit elképzelni sem tudtam.

Amikor kedvesem úgy találta, hogy Zoéval a kapcsolatunk már inkább szerelem és el akarta szakítani ezt a köteléket, elviselhetetlen fájdalom járt át. Ez a második ciklusom utolsó hetének kezdetén történt, így az ösztrogén-szintem leesett, a progeszteron meg teljesen eltűnt keringésemből. Így valami premenstruációs szindróma-szerűségbe kerültem, érzelmileg ingataggá válva. Az átalakulásom előtt is érzékeny lelkű voltam, de nem gondoltam, hogy többet sírnék néhány csepp könny elpottyantásánál. Akkor meg 15 percre bőgőmasinává váltam. Megéltem, hogy a hormonok játéka egy hisztis picsát csinált belőlem… Elkerülhettem volna ezt az instabilitást, de szándékosan választottam a trifázisos hormontablettát, hogy ne csak testben, hanem lélekben is lányként éljek majd.
Amikor nap, mint nap férfiruhát kell viselnem a munkám során, szenvedek, de elviselem. Amikor minden reggel le kell mosnom a (színtelen) körömlakkot, még jobban szenvedek. A kedvesem olyan keményen próbál elfogadni, ahogy csak tőle telik, de látom, hogy mennyire hiányzik neki az előző, kicsit férfiasabb énem. Sosem voltam a férfiasság jelképe, az akkori teljesítményem jó volt neki. Mostanság elég gyakran elégtelennek bizonyulok, és amikor ezt látom a szemében, ugyanolyan kétségbeesett leszek én is, mint ő.

Ebben a két hónapban ezeket a boldog és szomorú eseményeket éltem át. A jövő még ködbe burkolózik, de egy biztos: az a Zsófi, aki mindig is lenni akartam ott vár rám az út végén.

Legyen nektek is olyan édes álmaitok, mint nekem!

 

alice_facepalm_by_deathroman13-d40ihie

The first piece of the lookback series. (September, 2010)

Hello my sweeties,

Many years passed between my first meeting with transgender people on the net and the date I fully embrace my transsexualism. My adoration of CDs/TVs/TSs was continuously growing until I joined all the pieces and realized I wanted to be girl in all my life… This process was very long somewhat too late but I take the necessary steps at last.

I’ve started to take hormone pills for two months, for 2×28 days exactly. As a pharmacist, I was armed with the knowledge of pharmacology and endocrinology, searched the medical databases for the best TG hormone treatment protocols, and planned my own. I started to take a triphasic hormone replacement pill to emulate the cycle of women the best and a potent antiandrogen to suppress the effects of my produced testosterone.

These two months brought several changes, good and bad alike. My body has changed. When I found my nipples rising I was filled with joy. When my sweetheart found my tiny breasties cute and sexy the joy almost exploded me.
When one of my best friends assured me that nothing changed with our friendship no matter what gender identity I have, I was as relieved as never before. When I found a new great friend, Zoe, my heart was on the wing, heading heights I couldn’t imagine before.

When my girlfriend thought that our relation with Zoe is much like love and wanted to break our link I was filled with unbearable pain. This was at the beginning of the last week of my 2nd cycle, so my estrogen level dropped, the progestin vanished from my circulation. I was in something like premenstrual syndrome, I became emotionally unstable. I was sensitive before my transformation but I couldn’t imagine myself cry more than a few drops of tears. I became a crybaby for 15 minutes in this case. I lived that the play of hormones made me a hysterical twat… I could avoid this instability but I chose the triphasic hormones intentionally to live not just in a girlish body but with the soul of a woman.
When I have to wear men’s clothes every day at work I suffer, but endure. When I have to remove the (colorless) nail polish every morning I suffer more.

My sweetheart tries to accept me as she can but I see that she misses my previous, a bit more masculine self. Although I have never been the icon of masculinity, my achievements were enough for her. Now I’m often proven unsatisfactory. I see the pain in her eyes so I become as desperate as her.

I lived through these happy and sad events which changed me much. Future is veiled in mist but one thing is sure: the Sophie I ever wanted to be is waiting for me at the end of this journey.

Have as sweet dreams as I have


Leave a comment

Te választottad ezt az életstílust! / You have chosen this lifestyle!

Te választottad ezt az életstílust!

To English version

Meg a jó édes anyámat is én választottam, ugye? Mert kb. annyira volt ez választás. Meg annyira “életstílus” is. Neked tán az a stílusod, hogy kinek érzed magad? Hogy ki vagy, úgy általában?

A stílus valami egészen más. Mondjuk, hogy most kiszőkítem-e a hajam, vagy feketére festem, melírozással, esetleg mohawk-taréjba tolom fel. Vagy van-e piercing az orromban, tetkó a puncimon. Vagy esetleg zsákban járok, nehogy véletlenül bárki is lásson belőlem bármit. Divatos cuccokat hordok, vagy katonai gyakorlót. Metálra zúzok-e (naná, mit hittél?) diszkóban lötyögök, jazz-koncertekre járok, vagy komolyzeneire. Vagy ezek tetszőleges kombinációja. Na, ez a stílus. Remélem, érted már. Ez többé-kevésbé valóban választható. Szerencsésebb esetben. Ahol nem olyan merev a társadalom, hogy még az is le van szabályozva, hogy nézhet ki valaki, mit láthat, mit mondhat, mit gondolhat(!) Mondjuk az ilyen társadalmaknak leginkább a jól megérdemelt feledésben lenne már rég a helye. De elkanyarodtam.

Ez volt a könnyebbik rész. A nehezebb, mint kitalálhattad, a választás lehetősége, maga. (Na, nem sikerült kitalálni? Nem baj, vigasztalódj egy kanál lecitinnel, segít az idegrendszer fejlődésében. Bár azzal már elkéstünk.)

Mert rohadt mód nem választhatom meg, ki vagyok legbelül. Te sem. De képzeld, még ő sem! Nincs döntésünk afelett, hogy az a személy, akit a testünk takar, kicsoda valójában. És ez már ott bent az anyaméhben elkezdődött, a lényeg már ott kialakult. Annak ellenére, hogy sokakból nem nézném ki, hogy őket is egy anya hordta ki, de mégis, ezek a tények. Meg a gyerekszobában folytatódott. Azt viszont tudom, hogy jelentős számú egyednek nem volt gyerekszobája, az tuti! És ez így ment tovább, ahogy haladt előre az ember az életben. Minden egyes tapasztalat egy újabb réteg a legbelső magra. De ha az nem tartaná a mag ezt az egész réteges szerkezetet, gyönyörűen össze is roppanna.

A magot nem választjuk. Azt kapjuk. Fejre állhatunk, elmehetünk a világ végére és vissza, ugyanaz marad. Felvehetünk bármilyen stílust (ha már itt tartunk), akkor sem. Sőt ,meg is próbálhatjuk elhitetni magunkkal, hogy azok vagyunk, amit külsőleg felveszünk, vagy ránk aggattak. Egy darabig megy is. Aztán jön a meghasonlás. Azok esetében a legszebb, akik a legnagyobb pofával hirdetik saját útjuk egyedüli igazságát.

Egy dolgot választhatsz, ezt jól jegyezd meg! Azt hogy a belső önmagaddal összhangban élsz, és ezt mutatod a külvilág felé. Vagy megtagadod önmagad és abba ölöd az energiáidat, hogy a külső elvárásoknak minél jobban megfelelő imidzset hozz létre és az ennek megfelelő illúziót fenntartsd. Aztán meg magányos pillanataidban, vagy két pofa sör között a haverokkal / két bélíz között a csajokkal meg ott nyígsz, hogy kongóan üres az életed.

Persze, hogy az az életed, cuncimókus, amikor ürességre építetted az egészet. De nem ám, hogy próbálnál magadon változtatni, valódi tartalommal, az igaz valóddal összhangban élni… Á, dehogy! Inkább beszólsz azoknak, akik viszont így tesznek. Pölö, hogy “Te választottad ezt az életstílust, úgyhogy ne legyél meglepve, ha ezért hátrányos megkülönböztetés ér!” És akkor megtelik valamivel a lelked, kielégülsz egy percre. De elárulok valamit. Csak a saját elkefélt életedből csepegő gennyel telt meg, de még az is elfolyt belőle és maradt újra az üresség.

De tudod mit, nem érdekel, hogy mennyire kong a lelked legbelül. Hiszen te választottad ezt az életstílust!

Lavrene1

You have chosen this lifestyle!

And I have chosen my own mother also, haven’t I? They’re something like the same choices. And the same is with the “lifestyle” thing. Is it your style who do you feel yourself? Or who are you, in general?
The style is something different. Say, I would bleach my hair to blond. Or color black, with highlights, perhaps I set it to mohawk. Or if there is piercing in my nose, tattoo on my pussy. Or I go out in a sack just others couldn’t see anything of me by chance. I wear trendy clothes or military fatigue. I’m grinding to metal music (sure, what else have you thought?) or dancing in disco, going to jazz-concerts or even classical. Or the combination all of these. Well, this is the style. I hope that you understand now. This can be chosen more or less. In luckier cases. Where the society is not so rigid to define even what you can wear, what can even see, talk or think(!) These societies should sink to well-deserved oblivion, anyway. But I turned off my topic.

This was the easier part. The harder is the choice, as you could guess. (Well, couldn’t you? Never mind, you can find consolation in a spoon of lecithin, that helps the development of the neural system. But we’re late with that.)

I damn cannot choose who I’m inside. You can’t. Nor even he/she can, imagine! We have no right to decide who are the persons enshrouded by our bodies. It’s decided even in the womb, the essence came to being even there. Despite that I couldn’t figure out about many have been carried by a mother, but these are the facts. It all continued in the children’s room. (I know for sure that many specimens hadn’t got children’s room in fact!) And it went on as your life passed. Every peace of experience was another layer on the inner core. But if this layered structure weren’t supported by the core, the whole would implode.

We can’t choose our cores. We just get it. We can turn upside down or go to the end of the world and back, it remains the same. We can take on any style (speaking of style) it remains. We can even convince ourselves to believe that we are the same as our outer masks, we took or were put on us. It works for a while. But disunion happens then. It’s the nicest in case of those who preaches about the only truth of his/her way.

You can choose only one thing, remember well! o live in harmony with your inner core, and show THIS to the world. Or you deny yourself and waste your energy to create an image which passes the best to the others’ requirements and upkeep this illusion. Then you cry about your hollow void in solitude or between two mugs of beer with the guys or two Baileys with the girls.

Of course your life is like this, chipmunk, if you have built it all on emptiness. But even then, you don’t try to change your life, to live harmony with your inner core… Oh, why the hell would you do it? You quip instead the ones who does so. I.e. “You have chosen this lifestyle, so don’t be surprised when you’re discriminated!” Then your soul is filled with something and you become satisfied for a moment. Let me reveal something: it was filled by the pus trickles from the wounds of your screwed life, but even that drained away, and only the void remained again.

You know, I don’t care about how hollow in your soul inside. You have chosen this lifestyle, anyway!