Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury

Keserédes emlékek / Bittersweet memories

2 Comments

To English version

Mielőtt komoly témába csapnék, így a nyári álomból ébredezve egy épp aktuális visszatekintővel hergelek mindenkit:

Sziasztok, kedves olvasóim!

Ezt a bejegyzést már november 1-én szerettem volna közzé tenni ám az élet durván közbeavatkozott.
A Halottak Napjának hétvégéje igencsak változatos volt. Ezek a napok újra megajándékoztak azzal, hogy háziasszony lehessek, ahogy ezt már előre tudtam. E konyhai kreativitás öröme sok bánattal keveredett. Tudom, hogy az élet sohasem egyszerű, de miért nem élhetek legalább pár napon keresztül a napfényes oldalon? De inkább koncentráljunk a boldogabb eseményekre és a nehézségeket pedig próbáljuk megoldani.
Ez egy nagyon különleges Halloweenes hétvége volt a számomra. Bár nálunk nem szokás, ami az angolszász országokban, hanem inkább a sokkal depressziósabb Halottak Napjánk van, ami igencsak passzol a magyar mentalitáshoz.
Én viszont kedvelem az abszurd és a némiképp morbid humort, úgyhogy Halloween sokkal jobban megegyezik az én felfogásommal. Ezért aztán néhány Halloweenhez kapcsolódó kajával készültem a hétvégére. Nem akarom ezt a blogot „Hogyan tanulok főzni” naplóvá alakítani, de a kreatív ételkészítés olyan élvezet, amit sosem tapasztaltam, amíg fiúként, férfiként éltem. Ezek az örömök kapcsolatban állnak azzal a jó érzéssel, ahogy a női/anyai ösztönök lassan kialakulnak bennem, hogy jólétben tarthatom a családomat.
Múlt pénteken letöltöttem egy sütőtöklepény receptjét majd bevásároltam mindent, ami az elkövetkező három nap ételeihez kellett.
A szombati ebéd nem volt különleges. A jó rész délután kezdődött, amikor elkezdtem csinálni a lepényt. Az egyetlen dolog, amit nagyon furcsának találtam a receptben, az az irtózatos mennyiségű cukor, amit írt. 480 g kellett az 1250 g-os össztömegű sütibe. Végül is finom lett, de finom lett volna fele ennyi cukorral is. 😀 Amerikai ízlésre készült nem magyarra, de sebaj. 🙂 Párommal közösen készítettük a díszítéseket. Nagyon morbidnak találta, hogy babapiskótából és olvasztott csokiból sírköveket csinálunk, de nagyon nagy segítséget nyújtott. Elnézést kell kérnem a muszlim olvasóktól, mert teljesen elfelejtettem, hogy néhány fejfára félholdat tegyek… Egy nagyon szomorú esemény volt eközben, amikor kedvesem elkészítette a szerelmünk sírkövét. Igazán gyászolja a halványuló férfi létemet. Azt mondta, hogy nem szakácsnőre van szüksége, hanem a pasijára, aki elveszett valahol. Erre csak azt tudtam mondani, hogy az sohasem létezett. Csak egy fiú illúziója létezett, ami olyan erős volt, hogy sokáig én sem tudtam átlátni rajta. Nem voltunk másra képesek, csak sírtunk együtt elkeseredetten.
Másnap brokkolikrémlevest készítettem (na jó, a levest magát a párom csinálta, hogy gyorsabban haladjunk) pókhálós díszítéssel, meg egy olajbogyós-tonhalas tésztát dobtam össze a sütőben. Igazán nem volt valami nagy dolog. Így az is belefért, hogy másnapra megcsináljuk a vajban párolt petrezselyemmel töltött, baconbe csavar csirkemell-tekercseket. A nagy dolog az volt, hogy végre belecsöppentem a magyar TS-társadalom közepébe. Egyből fejest is ugrottam bele, ami tovább fokozta a feszültséget kedvesem és köztem.
Hétfőn elmentünk a temetőkbe. Először párom családjának sírjához mentünk, majd az én családomhoz, egy másik temetőbe. A rég halott édesanyám sírjánál kitárulkoztam neki. Miközben csillapíthatatlanul sírtam, azt suttogtam a sírnak, mennyire sajnálom, hogy már sohasem tudhatta meg, hogy neki nem egy lánya és egy fia volt, hanem két lánya. Hogy én lehettem volna az a lánya, akit szerethetett volna, ha már a nővéremmel sosem voltak olyan viszonyban. Éreztem édesanyám elvesztését, azt az űrt a lelkemben, ahol ő volt egykor. Tizenkét év után végre meg tudtam gyászolni őt. Miután hazavezettem sokáig sírtam otthon is. Azóta napok teltek már el, de ahogy most ezeket a sorokat írom, ráz a zokogás.
Miután leküzdöttem a könnyeimet, kimentem a konyhába és elkészítettem a burgonyakrokett tésztáját, míg a párom kisütötte.
Kedvesem folytatta a kabátvarrást délután én meg még jobban belemerültem a hazai TS-közösség életébe.
Ebben a kettősségben telt a Mindenszentek-hétvégém. A levegő nehéz volt és vihar előtti csend volt.
Mondani sem kell, a vihar megérkezett. Ahogy kicsit megismerkedtem a nemváltoztatással kapcsolatos hazai szabályozással, kedden elkezdtem minden információt összegyűjteni arról, hogy hivatalosan hogyan is válhatok nővé. Egy jó pár emberrel léptem kapcsolatba különböző kormányszerveknél, hogy az jelenlegi ügyintézés pontos menetét letisztázzam.
Párom számára ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elértük párkapcsolatunk eseményhorizontját. Röviden összefoglalva: 7 év 9 hónap 1 hét és 5 nap után szakítottunk. Minden cókmókomat összeszedtem és hazaköltöztem a régi otthonomba.
Mindketten összetörtünk és mélyen maguk alatt vagyunk, de nincs mód visszafordítani az események menetét. A helyzetet még bonyolultabbá teszi, hogy együtt dolgozunk, én vagyok a főnöke. A munkára kellene figyelnünk, de ez gyakran nem sikerül, mert a szomorúság és a fájdalom újra meg újra erőt vesz rajtunk.
Eltelt a hét, a helyzet javult egy picit, de csak egy picit. Az egymás iránt érzett szeretetünk okán barátok maradtunk, de egy pár már soha többé nem lehetünk.
Most mindketten próbálunk helyrejönni. Ex-párom ma osztálytalálkozóra megy, míg én a szomszéd városba megyek bulizni lányként, életemben először, egy kedves környékbeli TS-el, akivel a napokban ismerkedtem meg.
A barátságunkat jelezi, hogy az exem az elmúlt két napban eljött velem ruhákat vásárolni, hogy segítsen kiválasztani a legcsinosabb darabokat. Lassan ki kell építenem a mindennapi női ruhatáramat. Reményeim szerint fél éven belül hivatalosan is Zsófia leszek, úgyhogy legfőbb ideje annyi időt nőként élni, amennyit csak lehetséges és a férfi szerepköreimet a lehető legjobban leszűkíteni.
Még sok mindenről lehetne mesélni, de nincs meg bennem az akaraterő, hogy mindezt lejegyezzem. Ehelyett inkább az általam készített sütik képeit teszem ide.

Halloween pumpkin pie0002Halloween pumpkin pie0005

 

I would just return from my summer dream with a timely memory, before I blast into more wighty topics.

Hello dear readers,

I wanted to finish this post on 1st of November but life interrupted harshly.
The three days of Halloween’s weekend were very versatile. They gifted me of being housewife again, as I knew it before. My joy of creative cooking was mixed with much sorrow. Life is never easy but I wonder whether I can’t live at the completely bright side at least for a few days. But concentrate to the happier events and try to solve or forget the difficulties.
This was a special Halloween weekend to me. First of all, Hungarian doesn’t celebrate Halloween. There’s no trick or treat here, only Halloween-related night parties started to spread in the last few years. We have the Day of the dead at 1st of November when we go to the cemeteries visiting the graves of our late relatives. It’s a more depressed perception of connection with our dead; it matches well to the mentality of the Hungarian average if I may add.
I really like absurd and somewhat morbid humor, so I find Halloween more fitting to my mentality. So I decided to cook some Halloween-related foods this weekend. I don’t want to turn this blog into some “How I learn to cook” diary but the creative food making is such joy I’ve never experienced in my manhood. This joy is connected to the good feeling of keeping well my family, as womanly/motherly instincts are slowly developing in me.
I found a recipe of pumpkin pie Friday and decided to bake it. I bought all the missing components required for the lunches of this three day.
The lunch wasn’t special at Saturday, the fun started afternoon, when I started to make the pie. The only thing which I found very odd was the huge amount of sugar for the pie. It contains more than a pound of sugar in less than three pounds of total mass of the cake. It proved delicious at the end but I bet it would have been as delicious with half as much sugar. 😀 It was made for American taste, not Hungarian, never mind. 🙂 We made the ornamentation with my girlfriend together. She found very morbid to make tombstones of ladyfingers and molten chocolate but she helped me a lot to carry out this task. I have to apologize Muslim readers, I totally forgot about putting the crescent moon on some of the tombstones… There was a very sad moment though. My girlfriend made a tombstone of our love. She really mourned my slowly fading masculinity. She said she didn’t want a cook she wanted her boyfriend who is lost somewhere. The only thing I could response that boyfriend never had been. There had been only an illusion of a boy so strong even I had been failing to see through it for a very long time. We both could do nothing but cry desperately.
Next day I made broccoli soup with spider web ornamentation. Then I bake some pasta with olive and tuna in the oven. This was not a big deal. There was time even to prepare the chicken breast filled with parsley braised in butter rolled into bacon. The big deal was that I found the Hungarian TS community at last. I jumped into this kind of social life which increased the tension between my GF and me even more.
We went to the cemeteries at Monday. First we visit the grave of my girlfriend’s family then we went to my family in another graveyard. At the grave of my long passed mother I came out to her. Crying unstoppable, I whispered to the grave how I was sorry that she hadn’t ever know that she had no one daughter and one son but two daughters. I could have been the daughter of her that she could have loved if my older sister never had been her beloved one. I felt the loss of my mother, the void in my soul where she was once. After twelve years of her death I could mourn her finally. After I drove home, I had to cry for a long time. Days have passed since but tears are gathering in my eyes as I write these words.
After I fought back my tears I went to the kitchen. I prepared the croquets while my girlfriend fried them.
My girlfriend continued to sew her coat at the afternoon while I submerged more into the social life of the Hungarian TS community.
The three day of the Halloween’s weekend passed in this duality. The air was stiff and quiet, waiting for the storm to come.
There’s no need to say that the storm has come. As I became more familiar with the Hungarian laws about gender change I started to gather all pieces of information about becoming woman officially at Tuesday. I contacted a bunch of persons in various government offices to clarify the recent course of office routine about the topic.
This was the last drop in the glass of my girlfriend. We reached the event horizon of our relationship. Long story short: we broke after 7 years 9 months 1 week and 5 days. I gathered all my stuff and migrated back to my old home.
We both were crushed and depressed but nothing can turn back the flow of events. Making the situation more difficult we work together, I am her boss. We should concentrate the work but we often fail in this task because the sadness and grief takes over us time to time.
The week passed, our emotions calmed down a bit but only a bit. Our mutual love for the other allows us to remain friends but our life as a couple has ended forever.
We both try to regenerate. My ex-GF goes to her class reunion tonight while I’m going to have a party as a girl first time of my life in the next town with a fellow local TS I met in the recent days.
As a sign of our remaining friendship with my ex-GF, she helped me to buy the most fitting pieces of clothes in the last two evenings. Now I start to build my regular ladies’ clothes collection. According to my hopes I should be Sophia officially within half of a year so it’s high time to live like a woman as much as possible and reduce my activity more as a man.
There’s much more to tell but I don’t have the willpower to scribe all of the happenings. I present some pictures about the cookies I made instead.

Take care,
Sophie

Vigyázzatok magatokra!
Zsófi

Advertisements

Author: sophiataylor

I'm a pharmacist. I'm a transwoman. I'm more or less geek. I'm a stranger in a strange land. (But I love it!) I've became more and more combative, from the status of cutipie which I was a few years ago. If you don't like it, you can go away. /// Egy gyógyszerész vagyok. És egy transznő. Többé-kevésbé kocka. Idegen földön vagyok idegen. (De imádom!) Egyre harcosabbá váltam, a néhány évvel ezelőtti cukipofa állapotomból. Ha nem tetszik, el szabad menni innen.

2 thoughts on “Keserédes emlékek / Bittersweet memories

  1. Bakker, kétszer is könnybe lábadt a szemem. A fiú illúziójánál, és az édesnayád sírjánál is. Nagyon erős vagy, de ezt úgyis tudod! 🙂 ‹3

    Liked by 1 person

Tied a mikrofon / You own the mike now

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s