Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury

Ösztrogénvezérelt érzelmek / Estrogen driven emotions

2 Comments

To English version

Egy “újabb” darab a visszatekintőben.

Sziasztok, kedveskéim!

Szombaton családi mozizás volt. Megnéztük a Varázsló tanítványát. Nem rossz film, csak épp a főszereplő srác és a (reménybeli) barátnője volt béna a többiekhez képest. De nem filmkritikát akarok írni.

A kedvesemmel komoly problémáink voltak akkor, úgyhogy majdnem úgy ültünk egymás mellett a moziban, mint két idegen. A film végén, amikor Baltazár (Nick Cage) meghalt, Dave, a főhős meg feltámasztotta. Így aztán több, mint ezer év után újra együtt lehetett a szerelmével, volt csókolózás, boldogság meg világbéke mindörökké. 😀 Abban a pillanatban arra gondoltam, hogy vajon fogom-e még csókolni a kedvesemet vagy nem. A könnyek meg előtörtek a szememből, le sem bírtam állítani őket, amíg a fények felgyúltak. Párom idősebb fia megkérdezte, hogy ilyen szomorú volt-e a film… Aha, majdnem az volt. 😛

Ma meg holnap hivatalosan szabadságon vagyok. Ennek ellenére 5 órát bent dolgoztam a patikában, gyógyszereket rendeltem meg más hivatalos teendőket láttam el. Ennek ellenére egy új asszisztens a cégközpontban lassúnak találta a munkámat. Az ő igényeinek prioritása azért jóval alatta volt más ügyekének. Írtam is egy szép részletes válaszlevelet neki, hogy miért is kapott kicsit később választ a kérdéseire, mint ahogy ő elképzelte. Volt egy hátsó gondolatom, hogy esetleg megsértődik, bár udvarias hangnemben írtam az emailt. Nos a probléma fel is bukkant. A munkája elleni támadásnak vette a levelem. Kaptam is egy másik emailt a főnököm jobbkezétől, hogy ne zaklassam az új asszisztenslányt a nyomorommal.

Miután ezt az emailt elolvastam, úgy kiakadtam, hogy majdnem elsírtam magam. Aztán egy válaszlevélben az ő gyenge érveit is elsöpörtem. Csak ez után tudtam lenyugodni.

A hormonkezelés előtt, amikor szomorú vagy elkeseredett voltam, csak meredtem a semmibe. Amikor meg kiakadtam, üvöltöztem a levegőbe (vagy egy személlyel), de sosem éreztem úgy, hogy sírnom kellene.

Már két újabb alkalommal vezérelte az ösztrogén az érzelmeimet, egy pityergő lányt csinált belőlem. Az igazat megvallva nem is bánom. Meg kell tanulnom kezelni ezeket az érzelmeket, de a könnyek segítenek megkönnyebbülni. Tényleg.

Legyen nagyon szép napotok!


facepalm bearA “new” piece in the lookback:

Howdy dear ones,

There was a family movie event at Saturday. We watched the Sorcerer’s Apprentice. That wasn’t a bad movie only the main character guy and his (would-be) girlfriend was to lame compared to the others. But this post is not an art critic.

We had problems with my sweetheart recently so we sat beside each other at the cinema almost like two strangers. At the end of the film when Balthazar (Nick Cage) died and Dave, the protagonist resurrected him. So he can rejoin his love after more than a thousand years, there was kissing, happiness and world-peace forever. 😀 I thought at that moment whether I would kiss my sweet ever again or I wouldn’t. Then tears shot from my eyes. I cannot stop them, I cried until the lights switched on. The older son of my girlfriend asked that the movie was so sad… Yes, it almost was. 😛

Today and tomorrow I’m officially at holiday. Despite this fact I was working in the pharmacy 5 hours. I ordered medicines and attended to other official affairs. A new assistant at the company HQ found my work slow. The priority of her request was quite low compared to other matters. I wrote an e-mail explaining in details why she got answer a little later than she expected. I had a second thought there would be some problems due my email although I wrote it politely. Well, the problem appeared. She found it as an attack against her work. 😛 I got another email from the right hand of my boss ordering me didn’t bother the assistant girl with my complaints.

After reading this email I was so upset I almost cried. Then I wrote an answer and repelled her weak arguments as well. Only after this email I could calm down again.

Before my hormonal treatment when I was sad or desperate I just stared to the nothing. When I was upset I was shouting to the air (or to a person) but I never was about to cry.

Twice more estrogen drove my emotions, made a crying girl of me. I don’t mind, honestly. I have to learn to control these emotions but tears help to relieve. Really.

Have a sweet day, dears!

Advertisements

Author: sophiataylor

I'm a pharmacist. I'm a transwoman. I'm more or less geek. I'm a stranger in a strange land. (But I love it!) I've became more and more combative, from the status of cutipie which I was a few years ago. If you don't like it, you can go away. /// Egy gyógyszerész vagyok. És egy transznő. Többé-kevésbé kocka. Idegen földön vagyok idegen. (De imádom!) Egyre harcosabbá váltam, a néhány évvel ezelőtti cukipofa állapotomból. Ha nem tetszik, el szabad menni innen.

2 thoughts on “Ösztrogénvezérelt érzelmek / Estrogen driven emotions

  1. Én is bőgök, ha sok az érzelem, segít megkönnyebbülni. Tök érdekesolvasni, hogy erről ILYEN MÉRTÉKBEN tehetnek a hormonok. Ha tesztoszteronból volna több, vajon agresszió jönne helyettük? Rejtély az ember. 🙂

    Like

    • Most sem vagyok kevésbé agresszív, mint a tesztoszteron-túltermeléses életszakaszomban. Vagy akkor sem voltam jobban. Ha sikeresen hergelnek és végül elszáll az agyam, akkor nagyon elszáll. Most is így van, meg akkor is így volt.
      Inkább az érzelmek feldolgozása az, ami másképp megy. Inkább azt mondanám, hogy a tesztoszteron egyfajta érzelmi ridegséget, ad, amit nehéz áttörni, míg amióta az ösztrogén van bennem túlsúlyban, sokkal nyitottabb vagyok e téren. Régen teljesen képtelen voltam a sírásra, még akkor is, ha jól esett volna és akartam volna is.
      Nem tudom, persze ennek mennyi része a szocializáció, hogy ugye fiúként arra neveltek, hogy sírni szégyen. És ez miféle belső gátakat épített ki. És hogy nőként ezen a téren “felszabadultam” és kiengedhettem magamból ezeket a dolgokat.
      De ez csak egy része lehet a dolognak. Mert amikor ezeket a sorokat írtam -lassan 5 éve- akkor ugyan 1-2 hónapja tartott már a hormonpótló terápiám, de még a külvilág felé fiatal férfiként expresszáltam, nagyjából ugyanúgy, mint előtte. Mégis, ezek a belső változások megtörténtek már.
      Az első fél-egy évben amúgy nagyon nehéz volt megbirkóznom a túláradó érzelmeimmel. Időbe telt, mire hozzászoktam ehhez az előtte ismeretlen intenzitáshoz és a helyükön tudtam kezelni őket.

      Liked by 2 people

Tied a mikrofon / You own the mike now

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s