Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury

Feminizmus – szükséges de nem elégséges/ Feminism – necessary but not sufficient

5 Comments

Feminizmus – szükséges de nem elégséges

To English version

Ez a téma már igen régóta érlelődik bennem. Ideje összefoglalóan kifejteni.

Mint transzfeminista, természetesen küzdök az általános feminista célokért. Szembeszállok a patriarchátus minden megjelenési formájával, a lehetőségeim szerinti minden fórumon és minden szinten. Kiállok a nőtársaimért, az őket sújtó igazságtalanságokkal és nőgyűlölettel szemben, függetlenül attól, hogy cisz- vagy transzneműek-e. Ez az alaphang.

De azt kellett észrevennem, hogy a transz mivoltomból adódóan a patriarchátus káros hatásait sokkal szélesebb spektrumban látom, mint egy “általános” feminista. Nagy a pofám mi? Mert a fruska azt hiszi, jobban tudja?! Tényleg jobban. De ezt kellemetlen tapasztalatokon keresztül kellett megtanulnom és megismernem. Saját bőrömön és a sorstársaimén.

Először is, ehhez tisztázni kell, mi is a patriarchátus. Az a cisznemű, heteroszexuális, fehér, keresztény1, (vagy keresztény hatás alatt álló kulturális közegből származó) testileg és szellemileg ép, közép- vagy felső osztályba tartozó férfiak uralma, vagy privilegizált helyzete az összes többi emberéhez képest. Ugye? El lehet csapni, hogy igen, természetesen, és mi ebben a világrengető? Vegyük át az anyagot még egyszer lassan, hogy jól érthető legyen. Cisznemű. Heteroszexuális. Fehér. Keresztény. Ép. Közép-/felsőosztálybeli. Férfi. Ezek így mind együtt. Nem egyszerűen “a férfiak” előnye/elnyomása “a nőkkel” szemben. Mind a hét jelzőnek vagy tulajdonságnak súlya és jelentősége van.

Mert ha az “átlagos” feministát vesszük, ő valóban csak egyetlen dologban tér el: hogy nem férfi, hanem nő. (Persze vannak feminista férfiak is, hozsánna érte!) Ők is csak ennek az egyetlen tulajdonságnak a jelentőségére fókuszálnak. De ez így egy durva egyszerűsítés. Mind a hét tulajdonságot figyelembe kell venni, amikor a patriarchátussal szemben kívánunk fellépni. Különben a küzdelem csak féloldalas és pártos lehet, amely magában hordozza a hét attribútum eltérő hatásaiból adódó törésvonalakat, ezek mentén való klikkesedést és széthúzást. Ebbe bele van kódolva a bukás.

Van a diszkrimináció-kutatásban egy igen hasznos kifejezés. Ez az interszekcionalitás, vagyis metszetiség. Amikor valakit több forrásból származó hátrányos megkülönböztetés érint. Hogy egy közérthető példával jöjjek: egy telepen élő cigányasszony. Sújtja a nőgyűlölet, a rasszizmus és a szegényellenesség. Ez a patriarchátus hét aspektusából három. Saját esetemben pl. hogy transznemű, nem heteroszexuális és nő vagyok. Ja, és még zsidó is, muhaha! Bár a szexuális orientációm hatása eltörpül a transzneműségemé mellett. És én még egész jól megúsztam, mert a többi stimmel rám. Fehér vagyok, középosztálybeli, és egészséges. Kezd már világossá válni, hol van a kutya elásva? És akkor én még a bináris nemi rendszerben még jól el is mozgok. De mit tegyen az a sorstársam, aki nem annyira passable, mint én? Vagy nem bináris? Őket hozzám képest extrán sújtja a patriarchátus transzfóbia képében történő megnyilvánulása.

Eddig tartott az elméleti alapkiképzés. Most akkor nézzük, milyen a problémák következnek a feminizmus legelfogadottabb értelmezéséből, a fentebb leírt “a férfiak” vs. “a nők” helyzetéből.

A legfontosabb: a leggyakoribb esetben a patriarchátus hét megjelenési formáját hét különálló jelenségnek szokás tekinteni. Nem azok. Ezek mind ugyanannak a krákennek a csápjai. A szörny nem úgy győzhető le, ha a csápjaival külön-külön küzdünk. Külön a nőgyűlölet, a rasszizmus, a vallási intolerancia, a szegényellenesség, a homo- és transzfóbia és az ableizmus ellen. Nem. A különböző csápokkal küzdők összekavarodnak és a tumultusban egymást is eltapossák. A szörny csak úgy győzhető le, ha valamelyik központi részét célozzuk meg: a szívét, az agyát vagy a szemét. Egyetlen akaratként, összefogva. De legalábbis tudva egymásról, hogy azok, akik valamelyik másik aspektussal küzdenek, azok is a mi munkánk egy másik szegletét végzik. Ez a minimum.
A másik nagy probléma, ami leginkább az elsőből következik: akit a patriarchátus hét aspektusa közül csak egy sújt, hajlamos elfeledkezni azokról, akiket valamelyik másik, vagy esetleg több káros hatás ér. Vagy esetleg szándékosan figyelmen kívül hagyni, lekicsinyíteni az ő problémáikat. Hogy a “standard” feministáknak beszúrjak vesére egyet, erre nagyon jó az idei Oscar-nyertes, Patricia Arquette sokat ünnepelt (valójában nagyon visszás) beszédrészlete:
“Minden nőnek, aki életet adott e nemzet minden adófizetőjének és állampolgárának, mert mi harcoltunk mindenki más jogegyenlőségéért. Eljött a mi időnk, hogy járjon a fizetésbeli egyenlőség minden nőnek az Amerikai Egyesült Államokban, most és mindörökké.” Elnézééééééést, mivaaaaaan?! Hogy minden nő harcolt a feketék, a melegek, a transzok, a muszlimok, autisták stb. jogegyenlőségéért? Hahó, van otthon valaki, vagy teljesen elmentek? El hát, basszameg… Ez nem más, mint egy végletekig privilegizált (cisznemű, heteroszexuális, fehér, keresztény, felsőosztálybeli, teljesen ép) nő nyígása, hogy ő is bekerülhessen az ABSZOLÚT PRIVILEGIZÁLT uralkodói rétegbe. Az ugyanilyen férfiakkal kerüljön egy szintre. És ebben támogassák a nálánál sokkal több elnyomást és diszkriminációt elszenvedők. Persze biztos találnék egyéb példát, más területekről. Mondjuk valaki a rasszizmus és a szegénység elleni küzdelem élharcosa, de közben akkora homofób, hogy a Jobbik teljes vezetőségének elég lenne.
Ezt már láttam párszor. Amikor ment a “fogjunk össze, mindenki értem, aztán, ha már nekem teljesen jó lesz, akkor foglalkozunk a ti gondjaitokkal is” elv. Ebből szinte mindig az szokott kisülni, hogy miután a támogatottnak jó lett, szépen el is felejti azokat az amúgy is még inkább marginalizált csoportba tartozó egykori elnyomott társait, akiktől segítséget kapott meg a viszonzásra tett ígéretét, és éli vidáman az immár gond nélküli életét. Kevés az olyan morálisan érett ember, aki ezek után tényleg dolgozna az alatta levőkért. Mert aki erkölcsileg elég fejlett hozzá, az nem is várja el, hogy először ő kerüljön privilegizált helyzetbe, hanem a közös küzdelemben hisz.

Sajnos ez az elitista hozzáállás az egyenjogúsági mozgalmakban is megvan, így a feminizmusban is. Az én egyenlőbb vagyok ideológiája. A feminizmus esetén úgy tudnám összefoglalni, hogy ez a (fehér) ciszszexista feminizmus, ami nem veszi figyelembe az interszekcionalitást, vagy esetleg a leszbikus kapcsolat elfogadásáig megy csak el. Ennek nagyon elborult képviselői, a nagy kedvenceim, a transzokat kizáró radikális feministák, angolul rövidítve a TERF-ek (trans-exclusionary radical feminist). Aki szerint a transznők nem nők, hanem férfiak, és mint ilyenek, a patriarchátus “taposóaknái”. És mivel mindent utálnak, aminek bármi köze van a férfiakhoz, vagy aszexuálisak, vagy hárdkór leszbikusok. (És közben meg a röhögéstől leszakad a májam, mert gyakran olyan stonebutch-ok is, brutálisan hangsúlyozott toxikus maszkulinitással, hogy egy ciszheteró macsó pasi puhapöcs hozzájuk képest.)
Jelzem, ez megvan egyes transz* emberekben is. Előfordulnak pl. olyan nekivadult transzférfiak, akik a férfiak felsőbbrendűségét hangoztatják és ebből adódóan durván nőgyűlölők. Hozzájuk képest meg a “férfi jogvédő aktivisták” homokozóban játszadozó óvodások. Azon transznő társaim, akik egyfajta “transznormativitást” erőltetnének a többiekre: csakis úgy vagy jó transznő, ha puncit csináltatsz, teljesen besimulsz a ciszheteró világba (azaz kizárólag cisznemű férfivel létesítesz kapcsolatot) és mindig, minden körülmények között letagadod a transz mivoltodat, akkor is , ha az annyira nyilvánvaló, hogy már fáj; különben értéktelen szenny vagy. Vagy a zsidózó, roma, Jobbikos képviselőjelölt és hasonló magasan fejlett társai.
Na jó, köptem egyet ezen illusztris népek irányába, most már foglalkozzunk valami előremutató dologgal is. 🙂

Mit lehet tenni? Ami a legfontosabb, a nőknek fel kel fogni a saját erejüket és jelentőségüket, hiszen ők a legnagyobb diszkriminált csoport. Ennek tudatában a többi elnyomott csoporttal, illetve a diszkriminációs metszetekbe esőkkel elfogadóan és BEFOGADÓAN kell bánniuk. Velük egyeztetve, az ő sérelmeiket és igényeiket is figyelembe kell küzdeniük az egyenjogúságért. Mert a mérleg másik serpenyőjében ugyan összlétszám szerint kisebb, de sok esetben hasonlóan hatékonyan küzdő csoportok vannak, akik maguk is sokat tudják segíteni a feminizmus ügyét. Nem csak én, és a hozzám hasonló transzfeministák. Hanem mondjuk a melegmozgalom is. És itt nem csak a leszbikusokra gondolok, akik női mivoltukból adódóan kerülnek képbe, hanem a meleg férfiakra is, akik jellemzően feministák. Vagy az etnikumokkal, a szegénységben élőkkel, a testileg vagy szellemileg korlátozottakkal lehet hasonlóan gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani.2 A vallási kisebbségek nem akkora eséllyel partnerek, mert sajnos jellemzően azok a vallások is patriarchális berendezkedésűek.

Tehát nem az a megoldás, hogy akkor most akkor tegyük egyenjogúvá “a nőket”. Azaz a cisznemű, heteroszexuális, fehér, középosztálybeli, keresztény, ép nőket tegyük egyenlő státuszba az ugyanilyen férfiakkal, utána majd jöhetnek a “futottak még” listán szereplők. Ha van már egy relatíve privilegizált csoport az elnyomottakon belül, az mindig csak a még inkább marginalizált csoportok további elnyomásának árán valósítható meg. Így garantáltan érdekellentétekhez, szakadásokhoz vezet. Pl. ezért nem tudok egyetérteni a “kizárólag női terekkel” sem. Ott a bináris nőket privilegizáljuk mindenki mással szemben. Elvileg ez védelmi közegként kellene működnie a patriarchátus káros hatásai ellen, de így pl. kizárja a nem bináris neműeket, akik a többszörös metszeti mivoltuknál fogva sokkal több káros hatásban részesülnek a patriarchátustól, mint a bináris, ne adj’ Isten cisznemű nők.

Igazi megoldást csak  egymást támogatva, fellépni minden jogi egyenlőtlenség ellen, mindig ott, ahol a legnagyobb a szükség. Így közösen, egyenletesen emelkedve felfelé.
Azt mondod, hogy ez csak egy vágyálom? Igen, az. Mondhatod, hogy egy álmodozó vagyok. De nem vagyok egyedül… Csak képzeld el!

U.i.: A cikk megírása és angolra fordítása között eltelt 2 hónap. Ez alatt sikerült pár dolgot végiggondolnom. Pl. hogy a természet kifosztása és az állatkínzás is a patriarchátus számlájára írható. Mert ez az erőszak- és halálig tartó verseny-alapú társadalom minden erőforrásra igényt tart és minden élet felett uralkodni akar, nem csak az emberekre korlátozva.

  1. Cikkemmel nem célom magát a kereszténységet támadni. De az a jelenség tagadhatatlan, hogy a nyugati, így a jelenleg globálisan uralkodó társadalmi rendszernek ez egyik alapértelmezett normája. És aki eltér ettől a normától, azt bizony érheti hátrányos megkülönböztetés. Ha mondjuk nem az európai nagy birodalmak gyarmatosították volna az egész Földet, hanem a Kinai Császárság, akkor a patriarchátust leginkább a cisznemű, heteroszexuális, “sárga”, középosztálybeli (császári bürokrata), taoista, ép férfi képviselné valószínűleg.
    Természetesen ez lokálisan mutathat eltéréseket, pl. az iszlám világban a muszlim vallás (kultúrkör) a standard és az nyomja el a többit. De globálisan a keresztény kultúrkör hatása a legerősebb jelenleg.
  2. Sajnos nem volt módom minden elnyomott csoportot megemlíteni, esetleg felkészületlenségem okán nem is tudok a létezésükről. Természetesen az ő jogegyenlőségük is pont ugyanannyira fontos, mint a nevesített csoportok tagjaié. Az emberi jogok minden embert megilletnek!


tie_dyed_trans_pride_by_randomflyingpigeons-d4jtgfo

Feminism – necessary but not sufficient

This topic has been maturing in me for a while. It’s time to delineate it.

I am a transfeminist, so I fight for the general feminist goals, naturally. I face every form of patriarchy, on every forum and level with all of my abilities. I stand up for my fellow women, against all of injustices and misogyny which smite them, independently on their cis or trans status. This is the baseline.

I had to recognize that I saw the malign effects of patriarchy in a broader spectrum than a “general” feminist, due to my trans status. Am I a loudmouth? Does the flossy think that she knows better?! Yes, she does. But I had to learn and got known through unpleasant experiences of mine and of my peers.

First of all, let’s clear what patriarchy is. This is the rule or privileged status of cisgender, heterosexual, white, christian (or born in a christianity based society), able bodied and minded, middle- or high-class men. Isn’t it? You can understate this, “Yes, this naturally it is. So what?” Let’s get through the theme once more, slowly to help the understanding. Cisgender. Heterosexual. White. Christian. Able. Middle-/high-class. Men. So, these are, all together. It is not simply “the men’s” advantage over “the women”. All of these seven attributes has its weight and significance.
If you look to the “average” feminist, you will find only one difference: she is a woman, not a man. (Of course, there are feminist men. Hosannah for this!) They focus on the significance of this only attribute. It’s just a crude oversimplification. You have to count all of these seven properties if we would stand up against the patriarchy. Otherwise the fight will be uneven and partisan, which holds the the ruptures and different wings and factions in itself due the various effects of the seven forms of patriarchy. The failure is coded into it this way.

There is a rather useful expression in the discrimination research, the intersectionality. When someone is affected by discrimination from more than one source. For an easy example, there is a woman of color in a poor neighbourhood. She is smitten by  racism, misogyny and anti-poorism. Three of the seven aspects of patriarchy. Or I am a transgender, woman, and not heterosexual. Oh, and I’m also jewish, ha-ha. Although the effects of my non-heterosexuality are dwarfed by my transgender status. I even got off rather well. I am white, middle-class and able. Does it get clear? I am also rather well accustomed to the gender binary system. But what could a fellow transgender do who is not passable, like me or non-binary? Compared with me, they are smitten extraordinary by transphobia, which is also a manifestation of patriarchy.

This was the theoretical basic training. Now let’s see which problems ensue from the most accepted explanation of feminism, the “the situation of men vs. women” approach, written above.

The most important is: the seven different manifestation of patriarchy is often seen as seven different phenomenons. No, they are not. These are the different tentacles of the very same kraken. The monster can not be defeated if we fight with its different tentacles separately.  Separately against the misogyny, racism, religious intolerance, anti-poor movement, homo- and transphobia and ableism. No. Those who fight against the different tentacles will be mixed and thread on each other in the confusion. The monster can only be defeated if we attack a central organ: its heart, brain or eyes. As one will, in cooperation. Or at least know about those who struggle against another tentacle, are fighting another part of our fight as well. This is the minimum.

The other problem ensues from the first one: those who are miten by only one aspect of patriarchy are often apt to forget about those who are affected by another or more type of malign effects. Or even willingly ignore them, or reduce their problems. Just to pierce to the kidneys of the “standard” feminists, I set Patricia Arquette’s highly celebrated (it’s rather problematic, instead) Oscar-winning speech as a good example: “To every woman who gave birth, to every taxpayer and citizen of this nation, we have fought for everybody else’s equal rights. It’s our time to have wage equality once and for all and equal rights for women in the United States of America.”
Excuse meeeeeeeeee, dafuuuuuuuuq?! Are you saying that EVERY woman fought for the equality of black people, trans* people, muslims, autistic people, etc? Hey! Is there anyone at home, or are they gone completely? They’re gone, damn… It is a river-crying of a woman who is privileged to the extremity (cisgender, heterosexual, white, christian, high-class, fully able), just to get in the ABSOLUTELY PRIVILEGED ruling class. To be even with the men of her kind. And be supported by those who must suffer much more oppression and discrimination than she. We could find examples in some other fields. Ie. someone is vanguard in the fight against racism and poverty, but as gigantic homophobe as the whole leadership of the Tea Party together.
I’ve seen this quite a few times. “Let’s work together, first all for me, and when everything is cool in my life then your turn comes.” The result is always that the supported gladly forget the supporters after reaching own goals, those who are even more marginalized, oppressed ontime companions and the very own promises of returning the help, and living the now-troublefree life. There’re few such morally mature persons who would really work for those who are now under them. As rare as who is developed enough morally, doesn’t expect to be privileged first, but believes in the struggle together.

This elitist attitude is present in the equality movements, regretfully, in feminism as well. The ideology of “I’m more equal”. In case of feminism, this is the (white) cissexist feminism, which doesn’t take into consideration the intersectional, or it goes only as far as accepting lesbian partnership. Good examples are my clouded-minded favorites, the trans-exclusionary radical feminists, the TERFs. Who claim that the transwomen are not women but men, so they are the “booby traps” of patriarchy. (I could laugh myself to death as many of them stone butches, radiating so toxic masculinity as even a macho cisgender man is just a soft weakling compared with them.)
Keep in mind, it’s present among transpersons as well. For example, there are such fanatic transmen who pronounce male supremacy so they are misogynists. The “male equality activists” are children playing in the sandbox in comparison with them. There are those transwomen who are forcing a kind of “trans-normativity”: claim that you can be good enough only if you had your custom-made vagina, pass perfectly with the cishetero world (e.g. have partnership only with cishetero men), denying your trans status in every circumstance even when it’s painfully obvious, otherwise you are worthless filth. Or there are antisemite people of color or their similar “highly developed” peers.
OK, I spit pleasantly to their direction, but it’s time to deal some progressive things.

What can be done? Most importantly, the women must realize their own strength and significance, as they are the biggest group of discriminated people. To be aware of this, they should be accepting and WELCOMING to other oppressed groups and those who are in any intersection. They should take into consideration their needs and fight for their equality coordinated as well. As there is less total population in the other scale-pan but likely effective groups in the fight for equality, which could help the feminism as well. Not only me and like-minded transfeminists. But the whole LGBTQIA movement. I don’t only mention the lesbians who come into picture by their female self, but even many gay men are feminists. Or there are ethnic minorities, the poor, the people with special needs who could be great partners.2 The religious minorities are not as good allies, as the patriarchy is general in most religions but they could not be excluded if they want to join the cause.

The solution is not to give equality “the women”, namely cisgender, heterosexual, white, middle-class, christian, able women at the same level with the men of same attributes, then the “other runners” list may come. If there was a relatively privileged class within the oppressed, their privileges could be gain at the cost of the even more oppressed and marginalized groups. The conflicts and and breaks are guaranteed so. That’s why I couldn’t agree the women-only spaces. The binary women are privileged there. It should have been a sanctuary against the malign effects of patriarchy but excludes e.g. the nonbinary people who suffer more than binary or, God help, cisgender(!) women, based on their intersections.

The true solution is only supporting each other, taking action against inequality where the need is the greatest. We could raise ourselves in balance together.
Is this only a wishful thinking? Yes, it is. “You may say, I’m a dreamer, but I’m not the only one.” Just imagine…

Ps: Two months passed between the writing of Hungarian version and English translation, so I had time to think over a few things. For example, the environmental pollution and the animal cruelty are products of patriarchy as well. As this society based on violence and competition until death, so consumes every resource and life, not limited only to human ones.

1, I don’t want to attack Christianity with my post. But the default norms of our western, so the globally ruling society recently are based on this. Those who deviate from these norms can be discriminated. If not the European empires colonized the earth, but China, patriarchy would have been likely represented by the cisgender, heterosexual, “yellow”, middle-class (bureaucrat of the Emperor), taoist, able men.
This could have local differences, as the muslim culture is the standard and suppressor in the islamic world, and Christianaty-based persons have handicaps living there.

2, I couldn’t name all oppressed group, or being unprepared, I don’t even know the existence of some of them. Their equality is as important as the equality of the named groups, naturally. All is worthy of human rights!

Advertisements

Author: sophiataylor

I'm a pharmacist. I'm a transwoman. I'm more or less geek. I'm a stranger in a strange land. (But I love it!) I've became more and more combative, from the status of cutipie which I was a few years ago. If you don't like it, you can go away. /// Egy gyógyszerész vagyok. És egy transznő. Többé-kevésbé kocka. Idegen földön vagyok idegen. (De imádom!) Egyre harcosabbá váltam, a néhány évvel ezelőtti cukipofa állapotomból. Ha nem tetszik, el szabad menni innen.

5 thoughts on “Feminizmus – szükséges de nem elégséges/ Feminism – necessary but not sufficient

  1. Oh, damnit, mennyire a szívemből szóltál!

    Gyakran tapasztalom, hogy emberek nem értik, mondjuk miért szólok a rasszizmus ellen, amikor fehér vagyok, fehér többségű országban. Vagy homo/transzfóbia ellen, amikor heteró, cisz vagyok. Vagy a fogyatékosok jogairól mit beszélek, amikor ép vagyok. No de amikor EMBERI JOGOKRÓL beszélünk, akkor nem csak a saját jogaimról van szó, hanem jogokról, amelyek minden embernek járnak. Objektíven nézve: az én jogaimat csak és kizárólag az garantálja, ha minden emberi jog garantált, hiszen nem szigetként élünk, vannak szeretteink, akiknek életminősége hat a miénkre (bármikor lehet pl. más bőrszínű partnerem, nem heteró/cisz gyerekem, lehet pl. mozgáskorlátozott a szülőm, sőt én magam is, stb., stb.), és mi magunk is állandóan alakulunk, változunk.

    Idetartozik az is, hogy a férfiaknak épp ezért ügye a patriarchátus megfékezése, hiszen nem minden férfi fehér, heteró, keresztény, ép, közép/felsőosztálybeli, és egyelőre nekik is kevesebb az esélyük a javak felhalmozására és a hatalomgyakorlásra, mint a patriarchátus tagjainak.

    A megosztottság minden szinten megjelenik, nem csak a patriarchátus uralma elleni harcban: pl. rém szomorú, hogy az internetadó fontosabb téma, mint az eü.-i dolgozók embertelenül alacsony bére, tehát az emberi fajnak – és azon belül hazánk gyermekeinek – van még mit tanulniuk.

    Liked by 2 people

    • Persze. Én hosszú ideje látom ezt a szétszakadást. Egy darabig természetesnek vettem, de rájöttem, mennyire nem az. És lehet mondani, hogy én könnyített helyzetben vagyok a jelenség megértésében, mert interszekcionalizált aktivistaként a saját bőrömön tapasztaltam. De kellő érzékenységgel, a környezetünkre, ismerőseinkre való odafigyeléssel enélkül is észrevehető.

      Külön Magyarországra nem akartam erősebben kitérni (nyilván a magyar nyelvű részben hazai példákat hozok, hogy a magyar olvasók jobban megértsék.) Ez globális jelenség, sajnos. Az, hogy Magyarország még jobban le van maradva e téren, csak külön szomorú.

      Liked by 1 person

      • Tudod, hogy van ez: “…Aztán eljöttek értem. De addigra már senki nem maradt, aki felszólalhatott volna értem”./”And then, they came for me… and by then, there was no one left to speak out for me…”

        Liked by 1 person

      • Hát nem eszembe jutott ez a mestermű 15 évvel ezelőttről?

        Oscar Wilde, Oscar Wilde, can you tell me where you’ve been?
        I’ve been down to London town to pay a visit to the Queen.
        Oscar Wilde, Oscar Wilde, can you tell me what you saw?
        I saw the Queen and all her coutiers cooking up new laws;
        I saw the corridors of power, with closets wall-to-wall;
        And I saw the truth, the truth, behind the Emperor’s new Clause!
        So you burn the books, and close your eyese to every other possibility– you got to keep your job for collaborating with the enemy. You keep throwing stones though your house is made of glass; you’ve helped to make McCarthyism popular, at last.
        Blessed are the moralists, the Judges, the patriarchs. Blessed are the gutter-press, the AIDS-joke comedians. Praise to the guilt-mongerers, the fear-builders, the sin-fetishists.
        Glory, glory, halleluia, His truth is marching on
        One in ten driven underground, divisions getting wider. Hide your inclination behind a straight face and a Bible. Third Reich morality, and if the cap doesn’t fit, there’s a designer label for hypocrites.
        Here comes the officer, knocking on your door. He’s got a care order in the pocket of his uniform. Where’s Radclyffe Hall? Now is the time to tear up clause 29!
        Here comes the preacher checking your soul. Too late sir, I’d rather fall. We’ll eat your bread and we’ll drink your wine, and still tear up clause 29! Here comes the judge, hammer in hand, but we’ve all gone deaf to bigots’ commands. Our justice will cross the thin blue line and tear up clause 29!
        Here comes a brick, heading your way. A concrete opinion says all I want to say. Save your own soul, mine will be fine, once we’ve shredded clause 29.
        Chumbawamba – Smash Clause 29!

        Liked by 1 person

  2. ps.: Van az 20 is, helíyesbítek. Ez az Uneasy LIstening-en van, ami válogatás a kilencvenes évek nótáiból. 16 évesen rongyosra/karcosra hallgattam a CD-t. megvolt eredetiben. Akkoriban voltam ösztöndíjes cserediák Coloradóban, tiszta nosztalgia az egész. MIndent akkoriban nem is értettem a mesterművek közül, most le kell tölteni újra ezeket a csodákat. A Clause 29-tól meg pogózni kett kedvem részegen: sztem az orvos most egyiket sem ajánlja pedig. :DDDD

    Liked by 1 person

Tied a mikrofon / You own the mike now

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s