Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury

Az elfogadás szintjei / The levels of acceptance

5 Comments

Az elfogadás szintjei / The levels of acceptance

To English version

Ez már jó rég óta kikívánkozik belőlem. Elég sok személyes tapasztalatot gyűjtöttem azzal kapcsolatban, hogy transzként hányféle szinten utasítják vagy fogadják el az embert.

Talán kezdeném az elutasítással.

A legdurvább: amikor az életedhez való jogodat utasítják el. Évente számba vesszük az elesetteinket a Transznemű Emlékezés Napján. Ez mindig elszomorít egyben felhergel. Baszki, hogy csak azért, mert te nem annak érzed magad, aminek MÁSOK, rajtad kívül állók hiszik, hogy érezned kellene, megölnek. Előtte meg még jól meg is kínoznak és megerőszakolnak, csak hogy jobb legyen a buli…
Az ilyenektől támadna nekem is kedvem ehhez hasonlóan bulizni az elkövetőkkel. Persze csak a pofám nagy, valójában nem ugrálok az erőszakért. De az ilyesmiért elönti az agyam a düh.
De nem transz/LMBT+ témakörben a legutóbbi franciaországi események is mutatják hogy az el nem fogadás hova vezethet.

A következő szint, amikor a puszta életedet nagy kegyesen megkímélik, de minden másban megtagadnak. Megtagadják az identitásodat, az álmaidat, a jövőképedet, az önrendelkezésedet. Pokollá teszik az életed. Nem csoda, hogy ebből sokan az öngyilkosságot találják egyetlen kivezető útnak. Így végső soron mégiscsak a puszta fizikai létet veszik el tőled. A legutóbbi ilyen nagy port kavart ügy a 17 éves Leelah Alcorn öngyilkossága volt.

A következő, hogy na, egye fene, lehetsz az, aki akarsz, de csak annak az árán, hogy másodrendű (vagy harmad-, negyed-, sokadrendű) állampolgár vagy, minimális jogokkal, az életedbe való állami beavatkozással, korlátozással. Oroszország, ahol az utóbbi években keményen dolgoztak azért, hogy az LMBT+ honfitársaik életét nehezebbé tegyék, most új szintre léptek ebben is. Mindezt “közlekedésbiztonsági” okokból. Ja, az ilyen döntéshozókon közlekedjen keresztül biztonságosan egy T-72-es…

Aztán van az, ami Magyarországon folyik állami szinten. Hivatalosan teljes jogú állampolgár lehetsz nemváltás után, csak mentális egészségügyi diagnózist kell hozzá felmuatnod, meg ezt a stigmát hurcolod magaddal az életed további részében. Nem beszélve a rosszindulatú pletykákról. Meg a “kedves” családtagok, ismerősök meg gyakran a korábbi, “igazi” identitásodat akarják továbbra is rád erőltetni.
Intim kapcsolati próbálkozásnál , amikor valahogy finoman próbálod a másik tudomására hozni a transz mivoltod, nehogy az a vád érjen később, hogy “becsaptad”. Erre lefagy a delikvens, majd vagy egyenesen megmondja, hogy ehhez neki nincs ingere, vagy behazudik valamit, csakhogy leléphessen.

Idáig tartott a skála negatív oldala. Innentől a semleges és a jobb tapasztalatok következnek.

Jobb országban jut el az ember oda, hogy valamiféle hivatalos nemével kapcsolatos változtatást eszközöljön, ott nem gördítenek különösebb akadályokat ez elé. De ilyen országból nincs sok. És akkor még mindig csak A és B dobozról beszéltünk, nincs lehetőséged ezeken kívül létezni hivatalosan. A harmadik nem, vagy nem nélküli opciók szintén csak egy kézen megszámolható országban létezik, ráadásul csak igen speciális esetekre. A leglényegesebb kategória, a “Közöd?” meg sehol sem.

Nagyobb elfogadást csakis egyéni esetekben tapasztaltam. Ez is skálázható.

A minimálisan jó, amikor nem szólnak bele az életedbe. Elfogadják, hogy az vagy, akinek tartod magad, és hagynak így élni. Komolyan mondom, nekem már ez is jó. Annyira belefáradtam, hogy mindenkinek van valami hozzáfűznivalója a dolgaimhoz. Legalább amióta elhagytam Magyarországot, ettől nagyjától megszabadultam.

Akkor vannak azok a régi ismerősök/barátok/családtagok, akik továbbra is jó viszonyban maradnak veled. Már ez fél győzelem, komolyan! Olyan sokan fordultak el, hogy egy-egy megmaradt ember is diadal.

Akkor vannak az új ismerősök, akik közül vannak, akik baráttá válnak. Ez igazán örömteli. Azt az embert tekintik barátjuknak, akinek te magadat érzed, a múltad ismeretében is. Nem az egykori énedet. Nem firtatják, hogy mennyivel jobb lett volna, ha úgy maradsz.

Megint intim vonal: elismernek mindenben, de végül csak nem jön össze az együttlét, meg az esetleges ilyen irányú folytatás, de valahogy jó cimborákká váltok mégis. Ilyenben is volt részem egyszer.

És a maximális elfogadás, ha valaki veled, azzal az emberrel, akinek érzed magad, akarja megosztani az életét. Társ, barát, szerető, férj/feleség, másik szülő egy személyben. Ez valami csodálatos lehet! Hallottam már olyanról, akivel ez megesett. De lehet, hogy ez is csak városi legenda…

A legnagyobb elfogadás a sorsközösségben lelhető fel, érthető okokból. Ugyanazt a gázt szívjuk, megértjük egymás helyzetét. De még a mi köreinkben is előfordulnak beleugatások, normalizálási törekvések, eldönteni, hogy ki az “igazi” transz.
Gyerekek, ébredjünk már fel! Kívülről is annyi felől szorongatnak minket. Legalább belül legyen meg az egység!

 


FreeHugsT2

This one was in me for a long while. I’ve accumulated much personal experience in the topic being accepted or denied as trans on many levels.
I would begin with the denial.

The most outrageous: when your right to live is denied. We count our fallen on the Transgender Day of Remembrance. This saddens and infuriates me always. Heck, just because you don’t feel yourself like OTHERS, outsiders think you should, they kill you. And torture and rape you before, just to make the party better.
Those get me had party like this  with the perpetrators. OK, just I just have a big mouth, I don’t try for violence actually. But these things fill me with anger.
Looking out from trans/LGBT+ issues, the recent affairs in France show what’s the result of such total denials.

The next level is when your physical life is spared, but you’re denied in every other aspect. Your identity, dreams, future plans and self-determination are denied. Your life becomes hell. No wonder that many choose the suicide as escape. So your physical life is taken eventually. The last case which raised dust was the suicide of the 17 years old Leelah Alcorn.

The next is when you can be yourself, hang it! But the price is to become second-class (or third-, fourth- or umpteenth-class) citizen, with minimal rights and governmental interventions in your regular life. Russia, which worked hard to make the life of her LGBT+ citizens harsher, skipped a new level in this, denying driver’s licence from them based on “traffic safety” reasons. I wish a safety traffic of a T-72 tank over such legislators!

There’s which is going on in Hungary, then. You can be a citizen with full rights after changing gender, you just show mental health diagnoses for this, and carry this stigma to the end of your life. Not mentioning the malign rumors and the “kind” family members and acquaintances who force your previous, “real” identity.
Or when you try to inform the would-be partner gently of your trans status just to avoid the accusation of trying to “dupe” him/her. Then the other freezes and tells straight that he/she don’t want this, or lies something just to get off ASAP.

This was the negative side of the scale. Now com the neutral or better parts.

If you started changing your gender in a better country, the authorities wouldn’t hinder you in doing this. But these countries are few. And you can only migrate from box A to B. The third gender or genderless options exists only a number of countries you can count one of your hands, and just for special cases. The most important gender category, the “Your business?” doesn’t even exists.

I experienced greater acceptance in personal interactions only. Those can rate as well.

The minimum of living well is when noone chips on your life. You, as you are is accepted and let live so. Honestly, even this is great for me. I got tired of the commentaries of my life by others. I got rid most of these since I left Hungary, at least.

There are the old friends and family members who keep good relationship with you henceforward. These are half victories, really! So many turned away that turns the few remaining ones to triumphs.

There are newly added acquaintances. Some of them become friends. This is really cheerful. They regard you friend as the person you feel yourself, even with the knowledge of your past. Not your previous identity. Don’t press that you would had been better to remain in that state.

It’s the romantic side again: you are totally accepted, but you can’t live together somehow. You become pals, anyway. This happened me once.

The maximal acceptance, if someone would share the life with you, with the person you feel yourself. To become companion, friend, lover, the other parent in one person. This could be wonderful! I’ve heard about this happens with someone. But it can only be an urban legend…

Of course and understandably, the greatest acceptance can be found in the group of common fate. We suck the same gas, we can understand the situations of each other. But barking on others’ lives, intentions to normalize and decide who is the “real trans” happen even in our circles.
Guys, wake up!We’re besett all around! There should be unity inside, at least!

Advertisements

Author: sophiataylor

I'm a pharmacist. I'm a transwoman. I'm more or less geek. I'm a stranger in a strange land. (But I love it!) I've became more and more combative, from the status of cutipie which I was a few years ago. If you don't like it, you can go away. /// Egy gyógyszerész vagyok. És egy transznő. Többé-kevésbé kocka. Idegen földön vagyok idegen. (De imádom!) Egyre harcosabbá váltam, a néhány évvel ezelőtti cukipofa állapotomból. Ha nem tetszik, el szabad menni innen.

5 thoughts on “Az elfogadás szintjei / The levels of acceptance

  1. Ez jó lett. Vigyázz magadra. Ez nem beleugatás, akar lenni.

    Like

  2. “De még a mi köreinkben is előfordulnak beleugatások, normalizálási törekvések, eldönteni, hogy ki az “igazi” transz.
    Gyerekek, ébredjünk már fel! Kívülről is annyi felől szorongatnak minket. Legalább belül legyen meg az egység!” Napok óta ezen gondolkozok, hogy írjak valami ilyesmit én is, amiről ez a pár sor is szól, csak nincs erőm hozzá. Úgyhogy nagyon jó volt olvasni, tök jó, hogy megírtad! Meg nagyon fontos is.

    Like

  3. Számomra felfoghatatlan, mi a bánatos lófaszért érzi úgy bárki is, h bele kell ugatnia a másik életébe, mert ő jobban tudja, h a másik mit érez, gondol, él át, és mindezt joga van megítélni is a fekete-fehér kis terminológiái szerint, mintha az élet guruja volna. Olvastad az öngyilkos 16 éves 444-es – végtelenül hanyag, pontatlan módon megírt – interpretációja alatti kommenteket? Döbbenet. És a társadalom jelentős hányada MINDENHEZ így áll hozzá, ami eltér az ő kis kocka világától, legyen szó a paleo diétától a sámándoboláson át a melegekig. Óriási lelki erő és bátorság kell bmilyen többségi társadalomtól való eltérés felvállalásához, és az identitás alapkérdései különösen súlyosak. De nincs más út, és minden ilyen történet erőt ad ahhoz, h merjük élni azt, akik vagyunk.

    Liked by 1 person

    • Nem olvastam. Nem szoktam. Csak arra lenne jó, hogy felrántsam magam rajtuk. Egyszerűen nem éri meg a gomolygó sötétséggel szembe beállni egy kommentháborúba. Meggyőzni lehetetlen a tulkokat, minden érv és gondolat ellen védi őket a fejükben lévő vákuumpajzs. Az ember meg csak tolja, tolja bele az energiát és frusztrálja magát fölöslegesen.
      A megoldás nem a komment-szekció gerilla-hadműveleteiben van, hanem hogy a társadalom értelmesebb részével, az államigazgatásban dolgozó (egyre kevesebb) szakemberrel próbálunk meg párbeszédet folytatni, akiknek lehet egy kis ráhatása a környezet alakulására. Illetve maradnak még a hazai és nemzetközi panaszfórumok, ahol van esély az állam/társadalom orrát belenyomni abba a kakiba, amit a szőnyeg közepére csinált…

      Liked by 1 person

Tied a mikrofon / You own the mike now

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s