Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury

Te választottad ezt az életstílust! / You have chosen this lifestyle!

Leave a comment

Te választottad ezt az életstílust!

To English version

Meg a jó édes anyámat is én választottam, ugye? Mert kb. annyira volt ez választás. Meg annyira “életstílus” is. Neked tán az a stílusod, hogy kinek érzed magad? Hogy ki vagy, úgy általában?

A stílus valami egészen más. Mondjuk, hogy most kiszőkítem-e a hajam, vagy feketére festem, melírozással, esetleg mohawk-taréjba tolom fel. Vagy van-e piercing az orromban, tetkó a puncimon. Vagy esetleg zsákban járok, nehogy véletlenül bárki is lásson belőlem bármit. Divatos cuccokat hordok, vagy katonai gyakorlót. Metálra zúzok-e (naná, mit hittél?) diszkóban lötyögök, jazz-koncertekre járok, vagy komolyzeneire. Vagy ezek tetszőleges kombinációja. Na, ez a stílus. Remélem, érted már. Ez többé-kevésbé valóban választható. Szerencsésebb esetben. Ahol nem olyan merev a társadalom, hogy még az is le van szabályozva, hogy nézhet ki valaki, mit láthat, mit mondhat, mit gondolhat(!) Mondjuk az ilyen társadalmaknak leginkább a jól megérdemelt feledésben lenne már rég a helye. De elkanyarodtam.

Ez volt a könnyebbik rész. A nehezebb, mint kitalálhattad, a választás lehetősége, maga. (Na, nem sikerült kitalálni? Nem baj, vigasztalódj egy kanál lecitinnel, segít az idegrendszer fejlődésében. Bár azzal már elkéstünk.)

Mert rohadt mód nem választhatom meg, ki vagyok legbelül. Te sem. De képzeld, még ő sem! Nincs döntésünk afelett, hogy az a személy, akit a testünk takar, kicsoda valójában. És ez már ott bent az anyaméhben elkezdődött, a lényeg már ott kialakult. Annak ellenére, hogy sokakból nem nézném ki, hogy őket is egy anya hordta ki, de mégis, ezek a tények. Meg a gyerekszobában folytatódott. Azt viszont tudom, hogy jelentős számú egyednek nem volt gyerekszobája, az tuti! És ez így ment tovább, ahogy haladt előre az ember az életben. Minden egyes tapasztalat egy újabb réteg a legbelső magra. De ha az nem tartaná a mag ezt az egész réteges szerkezetet, gyönyörűen össze is roppanna.

A magot nem választjuk. Azt kapjuk. Fejre állhatunk, elmehetünk a világ végére és vissza, ugyanaz marad. Felvehetünk bármilyen stílust (ha már itt tartunk), akkor sem. Sőt ,meg is próbálhatjuk elhitetni magunkkal, hogy azok vagyunk, amit külsőleg felveszünk, vagy ránk aggattak. Egy darabig megy is. Aztán jön a meghasonlás. Azok esetében a legszebb, akik a legnagyobb pofával hirdetik saját útjuk egyedüli igazságát.

Egy dolgot választhatsz, ezt jól jegyezd meg! Azt hogy a belső önmagaddal összhangban élsz, és ezt mutatod a külvilág felé. Vagy megtagadod önmagad és abba ölöd az energiáidat, hogy a külső elvárásoknak minél jobban megfelelő imidzset hozz létre és az ennek megfelelő illúziót fenntartsd. Aztán meg magányos pillanataidban, vagy két pofa sör között a haverokkal / két bélíz között a csajokkal meg ott nyígsz, hogy kongóan üres az életed.

Persze, hogy az az életed, cuncimókus, amikor ürességre építetted az egészet. De nem ám, hogy próbálnál magadon változtatni, valódi tartalommal, az igaz valóddal összhangban élni… Á, dehogy! Inkább beszólsz azoknak, akik viszont így tesznek. Pölö, hogy “Te választottad ezt az életstílust, úgyhogy ne legyél meglepve, ha ezért hátrányos megkülönböztetés ér!” És akkor megtelik valamivel a lelked, kielégülsz egy percre. De elárulok valamit. Csak a saját elkefélt életedből csepegő gennyel telt meg, de még az is elfolyt belőle és maradt újra az üresség.

De tudod mit, nem érdekel, hogy mennyire kong a lelked legbelül. Hiszen te választottad ezt az életstílust!

Lavrene1

You have chosen this lifestyle!

And I have chosen my own mother also, haven’t I? They’re something like the same choices. And the same is with the “lifestyle” thing. Is it your style who do you feel yourself? Or who are you, in general?
The style is something different. Say, I would bleach my hair to blond. Or color black, with highlights, perhaps I set it to mohawk. Or if there is piercing in my nose, tattoo on my pussy. Or I go out in a sack just others couldn’t see anything of me by chance. I wear trendy clothes or military fatigue. I’m grinding to metal music (sure, what else have you thought?) or dancing in disco, going to jazz-concerts or even classical. Or the combination all of these. Well, this is the style. I hope that you understand now. This can be chosen more or less. In luckier cases. Where the society is not so rigid to define even what you can wear, what can even see, talk or think(!) These societies should sink to well-deserved oblivion, anyway. But I turned off my topic.

This was the easier part. The harder is the choice, as you could guess. (Well, couldn’t you? Never mind, you can find consolation in a spoon of lecithin, that helps the development of the neural system. But we’re late with that.)

I damn cannot choose who I’m inside. You can’t. Nor even he/she can, imagine! We have no right to decide who are the persons enshrouded by our bodies. It’s decided even in the womb, the essence came to being even there. Despite that I couldn’t figure out about many have been carried by a mother, but these are the facts. It all continued in the children’s room. (I know for sure that many specimens hadn’t got children’s room in fact!) And it went on as your life passed. Every peace of experience was another layer on the inner core. But if this layered structure weren’t supported by the core, the whole would implode.

We can’t choose our cores. We just get it. We can turn upside down or go to the end of the world and back, it remains the same. We can take on any style (speaking of style) it remains. We can even convince ourselves to believe that we are the same as our outer masks, we took or were put on us. It works for a while. But disunion happens then. It’s the nicest in case of those who preaches about the only truth of his/her way.

You can choose only one thing, remember well! o live in harmony with your inner core, and show THIS to the world. Or you deny yourself and waste your energy to create an image which passes the best to the others’ requirements and upkeep this illusion. Then you cry about your hollow void in solitude or between two mugs of beer with the guys or two Baileys with the girls.

Of course your life is like this, chipmunk, if you have built it all on emptiness. But even then, you don’t try to change your life, to live harmony with your inner core… Oh, why the hell would you do it? You quip instead the ones who does so. I.e. “You have chosen this lifestyle, so don’t be surprised when you’re discriminated!” Then your soul is filled with something and you become satisfied for a moment. Let me reveal something: it was filled by the pus trickles from the wounds of your screwed life, but even that drained away, and only the void remained again.

You know, I don’t care about how hollow in your soul inside. You have chosen this lifestyle, anyway!

Advertisements

Author: sophiataylor

I'm a pharmacist. I'm a transwoman. I'm more or less geek. I'm a stranger in a strange land. (But I love it!) I've became more and more combative, from the status of cutipie which I was a few years ago. If you don't like it, you can go away. /// Egy gyógyszerész vagyok. És egy transznő. Többé-kevésbé kocka. Idegen földön vagyok idegen. (De imádom!) Egyre harcosabbá váltam, a néhány évvel ezelőtti cukipofa állapotomból. Ha nem tetszik, el szabad menni innen.

Tied a mikrofon / You own the mike now

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s