Trans* – Power – Fist

Transfeminist fury

Ha most lennék tizenéves / If I was teenager now

3 Comments

To English version

Absztrakt

Nemrégiben olvastam egy kemény hangú kritikát a magyar közoktatási rendszerről a Gumiszobában. Ez elgondolkodtatott és gondolatkísérletre sarkallt.
Feltevés 1: Most lennék tizenéves Magyarországon. Feltevés 2: Az én tizenéves koromnál jóval szabadabb az információáramlás az internetnek köszönhetően. lévén amikor érettségiztem, akkor a gimnázium tanári szobájában már volt faxmodemes gép! (Persze ha jól keresztülviszik az internetadót bölcs vezetőink, lehet, hogy oda fejlődünk megint…) Ezért hamarabb hozzájutnék a magammal kapcsolatos infóhoz és rájönnék, transznemű vagyok. Így már ebben a fiatalabb koromban transition-re gondolnék. Feltételezés 3: Mivel a szüleim tényleg szeretnek és nem csak azt mondják, mellettem is állnak ebben. Erre szerintem egyébként jó esélyem lett volna, ha valóban fiatalon képbe kerülök magammal.

Következtetés: rohadtul, de teliberakott módon kurvára ráfaragnék. Annyira, hogy nem is tudom, ép ésszel elviselhető lenne-e.

Bevezetés, anyagok és módszerek

Ezek a részek kimarad, mert mégsem teljes tudományos igényességgel írt blogbejegyzésről van szó és amúgy is az egész csak a fejemben futott le. Amúgy is n=1 elemszámon (saját magamon) kísérleteztem, abból statisztikát nem lehet csinálni. 🙂

Eredmények és megtárgyalás

Nézzük a elemzést. Adott a transz-mivoltával tudatos tizenéves, akit bezár egy merev rendszer. Egy olyan, ahol 50 vagy akár 200 éve meghaladott nézeteket állítanak normaként, amitől az eltérést nem a sokszínűség jeleként, támogatandó dologként, hanem büntetendőként kezelik. Emellett jelenleg a nagykorúság, azaz 18 éves kor alatt nem is engedik, hogy hivatalos dokumentumokban megváltoztassa az ember a nemét. Enélkül pedig a legtöbb orvos nem is ír fel hormonkészítményeket, hiába vannak meg az ember gyermekének az első posztomban égig dicsért szakvéleményei. Ez ugye azért nagy kibaszás, mert 18 éves korig a pubertás elég komoly változásokat okoz a testben, amiknek épp a másik úton kellene haladniuk, hogy a pszichémmel összhangban legyenek. De minimum az egész folyamatot lestoppolni lenne jó, de az sem lehet, mert az erre alkalmas hormonokat Mo-n csak biopsziával alátámasztott hererákosok kaphatják támogatással. A teljes áruk meg borzadályos.

De mi történik az iskolában? Abban a rettentő befogadó közegben? Két utat választhatok.

  1. Eljátszom hogy továbbra is fiú vagyok. Ez egy lelkileg igen megterhelő folyamat. Mert addig, amíg nem tudja az ember hogy a külső kép valójában nem ő, addig még kisebb hibákkal megy a dolog. De onnantól hogy a külső és a belső közötti ellentét tudatossá válik, a pszichés nyomás is megnő. Mindez egy olyan érzékeny időszakban, mint a tinédzserkor. Elég gáz. Ember legyen a talpán, aki ezt hosszú évekig kibírja. Pedig sokan vannak, akik egészen kisgyermekkoruktól kezdve tisztában vannak a helyzetükkel és csak későn vagy sosem merik meglépni a következő lépést. Én biztos nem lennék elég erős azzal a belső disszonanciával sokáig élni…
    Mégis, a jelen magyar állapotok mellett ez a működőképes. Ismerek olyan sorstársat, aki szülői támogatás mellett beszerzett minden szükséges papírt és az érettségivel párhuzamosan ment is a nemváltoztatási kérelem, amit jóvá is hagytak. 1 évnyi kihagyás és testi alakulás után pedig már ebben az állapotában kezdte el a főiskolát. És ezzel azt is elérte, hogy a középiskolás évfolyamtársaival, akik emlékezhettek volna rá előző állapotából, ne legyen napi találkozási- és konfliktushelyzete. Ez a kihozható legjobb és legokosabb megoldás és még 18 évesen is hihetetlenül jobbak a test fejlődési/alakulási lehetőségei, mint 10-20 év múlva.
  2. Nem bírom magamba fojtani az igaz identitásomat. Na, ezzel kezdődhet is az igazi show. Először is adott egy olyan iskolarendszer, amely országos szinten az I. vh. előtti erkölcsi elveket tekinti alapvetőnek, kifejezetten intoleráns és a legdogmatikusabb, a keresztény hagyományok legálszentebb követelményrendszerét sulykolja, a patriarchátus kiképzőtáboraként. Itt előjönni testben még fiúként nőies viselkedésformákkal, megjelenéssel, illetve azzal, hogy kerek-perec kijelentem, hogy nem fiú, hanem lány vagyok… az öngyilkosságnak van sok, sokkal kevesebb szenvedéssel járó módozata. A legenyhébb következmények mezei buzizás lenne – miközben nem is arról van szó, de úgysem fogják fel! – meg az olyan vádak, hogy így akarnék bejutni a női WC-kbe és öltözőkbe, hogy kukkoljam a lányokat és erőszakoskodjam velük. És persze jönne a bullying. Nyilván néhány erős fiú időről időre “megredszabályozná a kis aberráltat.” És ehhez valószínűleg 1-2 lány is csatlakozna, hiszen vagy a srácokkal együtt lógnak, imponálni akarnak nekik, vagy mert a náluk is kiszolgáltatottabb helyzetű alázásával nyernek egy kis plusz energiát. Mindez a tanári kar hallgatólagos jóváhagyásával, vagy jobb esetben “csak” tétlenségével. Hiszen én lennék az, aki az identitásával és ennek kifejezésével bontja a rendet. Na, meg még ott lennének azok a hímsovén tanárok, akik egyenesen a “felsőbbrendű nem elárulóját” látnák bennem és tevőlegesen aláznának meg, ahogy csak tudnak ezért.
    És még akkor a szexuális abúzusról nem is beszéltem. Mert simán elképzelhetőnek tartom, a “Szóval lány vagy? Akkor szopjál, kis ribanc!” forgatókönyvet is, illetve a még durvább lehetőségeket. Illetve ha fordított irányú transition-öm lenne, akkor a “korrekciós” nemi erőszakot is elképzelhetőnek látom, mintegy bizonyításképp, hogy mégiscsak egy kis kurva vagyok, nem menő pasi.
    A pokol egyes tornácai wellness-létesítménynek tűnnek azokhoz az évekhez képest, ahol ezt kellene elviselni.
    Legjobb forgatókönyv szerint csak magányos, senki által nem értett és elfogadott, de mindenki által került és megvetett pária lennék a nyilvános coming outom után. Hiszen akik szimpatizálnának velem, azok sem tennék, mert ebben az elnyomó közegben nem kockáztatnák, hogy maguk is áldozattá váljanak emiatt.

Ami teljesen biztos, hogy akármelyik út is lenne az enyém, a tanulmányaimra sokkal kevésbé tudnék koncentrálni , így a jövőbeli esélyeimet rontanám.

 

Eddig tartott a gondolatkísérlet, a következtetés, a hűvös következtetések ideje. És most jön az enyém, az emberé, aki eddig visszafojtotta az indulatait, hogy ne gátolják a gondolatait. De már nem kell, így kieresztem őket.

BASSZA MEG AZ AZ ISKOLA, OKTATÁSI ÉS NEVELÉSI RENDSZER, AMELYIK EZT TESZI A ÁTLAGTÓL ELTÉRŐ GYEREKEKKEL!!!44!4 Hogy a fiatal, aki ennyire tisztában van magával, két szenvedéssel kikövezett út közül választhat csak. Hogy testileg, lelkileg megnyomorodva tud csak kikeveredni belőle, ha ki tud egyáltalán.
Ezt a szart mindenki megszenvedi, még a zaklató erősek is, hiszen a modern világba beilleszkedni képtelen, kontraszelektált emberekké nevelik őket. A tanárok egy része is, hiszen sokszor a saját elveikkel ellenkező dolgokat kell tanítaniuk, magukat megtagadva viselkedniük. És még ezt képesek erkölcsnek, erénynek nevezni! Szakadna rájuk az egész tákolmány, amit építettek!

Ilyenkor érzem, hogy tulajdonképpen, bár (jó)pár évet elvesztegettem abból, hogy igaz identitás szerint éljek, mégiscsak jobban jártam, hogy csak diploma után jöttem rá, ki vagyok valójában legbelül.
És kellenének nagyon, és nagy számban ezeket a szűk kereteket feszegető gyerekek, hogy ne legyen elég kapacitása ennek az elcseszett rendszernek belegyömöszölni őket a dobozokba.

 

safe-schools

Abstract

I have read a post on Gumiszoba blog which harshly criticized the Hungarian public education recently. This got me thought and planned a thought-experiment.

Supposition 1: I would be teenager in Hungary now. Supposition 2: Because of there’s much better availability of information than my teen-age, as there was only one fax modem in my whole school when I graduated in high school! (Of course, if the internet tax would be introduced anyway, due to the decision of our wise leaders, we could “advance” there again…) So I would get the information about my state much earlier and I would find out that I was transgender. So I would think of transition in this, earlier age of mine. Supposition 3: If my parents really loved me and not only said that, they would stand out of me.

Conclusion: I would be freaking, totally fucking screwed, so much that I don’t know that I would endure it with sane mind at all.

Introduction, materials and methods

These parts will be skipped, as it’s not a totally scientific article, and all of these run in my mind only. By the way, I experimented with n=1 number of elements (myself) so I can’t do statistics. 🙂

Results and discussion

Let’s see my analysis: A teenager with the knowledge of being transgender is given (myself), and it’s/I’m (I will avoid gender-bound pronouns) locked by a rigid educational system. This system has views which were passed 50 or even 200 ago. The difference is not interpreted as sign of versatility, treated as something supportable but punishable. Besides, there isn’t allowed to change legal gender in age below 18 years. Most doctors wouldn’t prescribe the required medicines without it, even with the diagnoses I praised to the heaven in my first post. This is a great screwing as puberty does significant changes till the age of 18 in the body, which should develop to the other direction to be line in with the my psyche. To block the whole developing process would be good enough, but the hormones which are required for this only available with social security coverage for  those who have testicular cancer, supported by biopsy. The full price is horrible, though.

But what happens in the school, in that horribly accepting environment? I can choose of two ways.

  1. I play that I’m still a boy. It’s rather taxing psychologically. Until one doesn’t know that the outer image isn’t really one, the process goes well with minor failures. But from the moment of the difference between the inner and outer self becomes conscious, the psychic pressure increases. And all of this happens in such a sensitive age as the teenages. This really sucks. One must be guts to endure it for long years. There are many who know this about their early childhood, in turn but dare to take next step oly late or even never. I wouldn’t be strong enough to live with that inner disharmony for long…
    However, it’s the only viable alternative, given the recent Hungarian circumstances. I know a fellow companion who got all the required papers with parental support, and applied for legal gender change -which was approved-  in the same time of graduating from high school. After one year absence, she started the college in her real status. She even managed to avoid the meetings and conflict situations with her classmates who could remember her from her previous stage. It’s the cleverest solution, and the body’s capacity to develop are much better in the age of 18, than one or two decades later.
  2. I could suppress my identity in the public. The real show should start with it. An educational system with moral basics which predates the WW I is given and it’s deliberately intolerant and forces the most dogmatic and hypocritic demands postulates of christianity as boot camp for patriarchy. Coming out as boy in body but feminine behavior and expression or rather downright as a girl in these circumstances… Well, I know many ways of suicide with much less suffering. The most moderate consequeces would be named plainly fag – it isn’t to be gay at all, but most of the people can’t even comprehend this! – and such accusations as I would enter to female toilets/bathrooms/locker rooms to peep and harass the girls. And there would be bullying, of course. It’s clear that some strong guys would “regulate the little aberrant”. A few girls would join to them probably, as they would impress the guys or to get some energy with the abusement of the one who is even more defenceless than them. And it would happen with the approvement of the teaching staff or in better circumstances “only” with their inaction. As I disturb the peace with my identity and the expression of this. And there would be some male chauvinist teachers who would see me as “betrayer of the superior gender”, and would willingly humiliate me with all of their possibilities for this.
    I don’t even mentioned the sexual abuse. I could clearly imagine the “So, you’re girl? Then suck my dick, little slut!” scenario or even more offensive possibilities. If I had a reverse transition, I could imagine the “corrective rape” as evidence of I would be a little whore, not a cool guy.
    Some limbo would be a wellness institution compared to those years of enduring this.
    I would be a lone pariah, without understanding and accepting, but avoided and despised by all after my coming out even in the best scenario. Those who would sympathise with me, didn’t do it openly, because the wouldn’t risk to become outcasts and victims themselves in this oppressive environment.

One thing is sure: I would choose either way, I couldn’t concentrate enough to my studies, worsening my chances in the future.

 

The mental experiment, the time of cool logic and conclusions ends now. Now comes all my time, the time of the human being who suppressed her anger in order to think clearly. So I let it roar!
FUCK THIS SCHOOL AND EDUCATIONAL SYSTEM WHICH DO THIS WITH THE CHILDREN WHO DIVERGE FROM THE MEAN!!!11!1 The young one who is so aware of self, can only choose two path, both are paved with suffering. One can get out of this crippled in body and soul, if could at all.
All suffer from this shit, even the bullying ones, as they will educate to be unable to pass well in the modern word. Even a part of teachers, as they have to teach  against their own beliefs, denying themselves.

It’s even called morale and virtue! Crash this makeshift down  to those who built it!

This way, I think that I was lucky to realize my status, and went through transition after having diploma, although I had a good number of wasted years.
There’s a great need for many young people who would push the tight confines, as this screwed system wouldn’t be able to push them all to the boxes.

Advertisements

Author: sophiataylor

I'm a pharmacist. I'm a transwoman. I'm more or less geek. I'm a stranger in a strange land. (But I love it!) I've became more and more combative, from the status of cutipie which I was a few years ago. If you don't like it, you can go away. /// Egy gyógyszerész vagyok. És egy transznő. Többé-kevésbé kocka. Idegen földön vagyok idegen. (De imádom!) Egyre harcosabbá váltam, a néhány évvel ezelőtti cukipofa állapotomból. Ha nem tetszik, el szabad menni innen.

3 thoughts on “Ha most lennék tizenéves / If I was teenager now

  1. Nagyon durva így leírva, de teljesen igaz. Kegyetlen ilyen nyersen megfogalmazva a valóság. (Egyébként ezt tapasztalatból is mondom, nekem kegyetlen volt az iskola, bár még mindig egy “jobb” forgatókönyvet sikerült lenyomnom, de néha komolyan nem is értem, hogy hogy a francba éljük ezeket túl.)

    Liked by 3 people

    • Ahogy a bejegyzésből is kiderült, én még az iskolában nem voltam a transzneműségemmel tisztában. Ettől függetlenül kirekesztett és magányos voltam, mert azért az folyamatosan bennem volt, hogy valami nem stimmt, csak a fene sem tudja, hogy mi. Viszont ezt a nemszeretem-ezt-a-testet-amiben-élek érzést kitűnően el tudtam vezetnia fantázia birodalmainak, a sci-finek és a fantasynek a segítségével. Viszont ennek hatására meg én voltam az ügyeletes elvarázsolt figura, aki a megtűrt de ugyanúgy nagy ívben elkerült kategóriába esett.
      Az se volt egy felemelő érzés, de legalább nem bántott senki.

      Like

  2. Ott a pont! Még az sem szükséges, hogy az ember tudja magáról, kicsoda, micsoda – úgyis belérúgnak párszor a többiek. Valami mondvacsinált okkal.
    Nekem fingom sem volt, hogy felragaszthatnám a transz* címkét a homlokomra. Sőt, néhány alkalommal meg is jegyeztem magamnak a privát blogomban, hogy de hát nem vagyok én travi!, hanem csak szeretnék egy pár deszkáscipőt és néhány kedvemre való ruhadarabot… (Pontpontpont.) Fingom sem volt, úgy igazából, ki vagyok, miközben vígan alakítottam androgün, transzmaszkulin (crossdresser) karaktereket (fantasy, sci-fi, neszepüff!) és jól esett. Nyíltan sosem teregettem ki, hogy kihez vonzódom, szorulásos rinocérosz 7/24, a család kínzókamra otthon, de a napi baszogatás az így is megvolt. Például mert nem tüntettem el a látványos arcszőrzetemet. Az ugye, b*, “nem illik” egy “nő arcára”. Egy pokol volt, hogy anélkül, hogy bármit szóltam vagy cselekedtem volna, vagy a körvonalakon belül tudtam volna magamról – buzi zsidó undorító leszbikus szar voltam, aki meghatározhatatlan, szőrös meg mittomén.

    A tanárokat tényleg nem kell félteni. 😦 Aki esetleg segítőkész, az tehetetlenül izgul a gyerekért a sarokban. A többiek empátiahiányos nagy nullák, akik még be is állnak a zaklatók mellé, nem csak külön sávban taposnak.
    Volt egy osztálytársam, akit kb. annyit baszogattak az osztálytársaink, mint engem, vagy még többet – erre kijelentette, hogy úgy fog revansot venni mindezért, hogy elmegy tanárnak. Pozitív, mi? Blöárgh.

    Liked by 1 person

Tied a mikrofon / You own the mike now

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s